Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

resen évente ellátogattunk. Ott hosszabb ideig beszélgettünk, és mivel említette, hogy néhány héttel később Pankaszon lesz búcsú, megígértem neki, hogy elmegyek oda. A következő hónapokban többször megjártam a hosszú utat, amely sokszor kellemetlenségekkel járt a vasi erdőségen át. Kemény idők voltak akkoriban a nyugati határszélen, hiszen 1919-et írtak. Az első világháborúból hazatérő, kimerült, rongyos és beteg katonák akkor az utakon még rendszeresen előfordultak, de főképpen az útonállókat kellett ügyesen kikerülni. Sajnos, akkor is sok embert kiraboltak, és gyilkosságok is előfordultak. A pankaszi legények sem nézték jó szemmel, hogy a falu legszebb lányának egy távolabbi településbeli bognárinas udvarol. Rózsi családja azonban hamar elfogadott, és a következő farsangkor már összeházasodtunk. Ne vedd zokon, de amikor ma este az asztalnál ültünk, valami hasonlót véltem felfedezni a közted és édes leányom közötti tekintetekben. Nem akarok semmivel előhozakodni, csak őszintén elmondtam, hogy milyen gondolatok motoszkáltak a fejemben. Őszintén örülök azonban annak, hogy szerencsétlen fiam távozása után, véletlen betoppanásoddal kellemesebb légkört teremtettél közöttünk.- Nagyon kedves és szép leány Ibolya. Bizonyára boldog lesz az a legény, aki elnyeri a szerelmét - mondta halkan Péter, sejtetve valamit, amit Sándor nem érthetett.- A lányomat jól ismerem, és nekem olyan volt a benyomásom, hogy az ő szívében valami megmozdult. Azért is mondtam el neked a saját esetemet - próbálta a legény szándékát mélyebben szondázni a bognármester.- Kedves Sándor bátyám, nagyon remélem, hogy megért engem. Én is éreztem, hogy Ibolya első pillantásra nagyon megkedvelt, és azt is elmondhatom, hogy e röpke néhány perc, amelyet önöknél eltöltöttem, őszinte, családias és szeretetteljes hangulatról győzött meg. Amilyent én mindig is reméltem, amikor a jövőmről gondolkodtam. Azonban az én helyzetem elégé sajátos. Mivel ennyire őszinte volt irántam, én sem tehetem meg, hogy titkolózzam maga előtt. Van nekem egy nagy szerelmem, egy olyan valaki, akiről nem tudhatom, hogy mi van vele. Őt most is éppen úgy szeretem, mintha a kezét szorítanám - ecsetelte Péter, majd elmondta, hogy egy zsidó szár79