Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
nek, hogy a Muravidéken, eltekintve a néhány bolsevik elvet hangoztató, és a magyarság ellen uszító partizán likvidálásától 1941 őszén, hasonlóra nem került sor. Ha volt család, amelyben mélyrehatóan átélték a Trianonban szentesített ország- és nemzetcsonkítás fájdalmát, akkor az a Varga családra mindenképpen elmondható. Varga István a saját bőrén megtapasztalta a nemzeti elnyomás különönöző formáit, mégis mindig azt hangoztatta, hogy amikor majd megtörténik az igazságtétel, akkor nagyon kell vigyáznunk, hogy mi másképpen viszonyuljunk hozzájuk, amint azt ők velünk teszik. Péter véleménye e kérdést illetően hasonló volt. Elítélt minden cselekedetet, amely politikai vagy ideológiai okból ártatlan emberek bántalmazáshoz vezetett. Sajnos, több esetben azok mégis bekövetkeztek. A közeli Muraközben megtörtént eseményekkel maga is behatóbban megismerkedhetett. Sajnos ott a magyar hivatalnokok és hatósági emberek néhányszor tapintatlanul jártak el. Miért kell ennek így lenni, mért nem tanulunk saját hibáinkból, tette fel Péter önmagának ott, a szénatakaró alatt a kérdéseket. Nagyon fáj neki az is, hogy miért nézi Horthy tétlenül, ha igazak a rémhírek, hogy a zsidó családokat az ismeretlenbe hurcolják? Az lehetetlen, hogy ne tudna róla. Péter korábban nagyon tisztelte a magyar kormányzót. Apjától meseszerű történeteket hallott Horthy első világháborús tetteiről, és főképpen erélyes intézkedéseiről, amelylyel véget vetett a bolsevik féle uralom maradványainak. Aggasztó gondolatai közepette valamennyire elszenderedett. Álomfoszlányok gyötörték. Az egyik pillanatban a rendőrök és a csendőrök, egykori sorstársai kergették. Gyalázó szavakat kiabáltak utána. Majd valahol a Muraközben harcolt, aztán később egy lovas fogat után szaladt. A szekéren sokan ültek, az egyik, nagy háriszkendővel beburkolt személyben felismerte Bertát. A leány csak nézett feléje és folytak a könnyei, de nem szólt semmit. Péter szaladt utána, és kiabált feléje, de ő nem válaszolt. Annak sem mutatta a jelét, hogy szeretne Péterhez közelebb kerülni. Nem bírta már a futást, annyira melege volt, és a lábait nem tudta emelni. Erre felriadt. Egy éles mozdonyfüttyöt hallott, feltehetően a szombathelyi vasútállomásról, amely végigsüvített a reggeli csendben. Valahol a távolban a kakasok is kukorékoltak 73
