Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

már. A legény izzadt volt, pedig reggelre nagyon lehűlt a levegő. A saját leheletét és izzadt testének gőzét látta a pirkadatban.

Gyorsan letisztította magáról a szénát, ami a kabátjára ragadt, és elindult délnyugat irányában. Úgy tervezte, hogy a vasi részen az Őrvidéket kettéválasztó, egykori osztrák-magyar határ közelében teszi meg az utat. Tudta, hogy a határvonalhoz közel nem szabad kerülnie, nehogy német fennhatóságú területen kössön ki. Amikor 1938-ban Hitler megszállta Ausztriát, a valamikori magyarországi Őrvidék, németül Burgenland is a Német Birodalom részévé vált. Oda semmiképpen nem kívánt jutni. A Skáfár családnál ételben nem volt hiánya, ezért testi erejére számíthatott. A vártnál lassabban haladt, mert elégé bizonytalan volt és több alkalommal hosszabb időt töltött bokros övezetek fedezetében. Amikor úgy ítélte meg, hogy veszélyes lehet a mozgás, inkább kivárt. Minden kellemetlenség nélkül, estére Ivánéra érkezett. Az útravaló eledele elfogyott. Elhatározta, hogy bekopog az egyik házba. Az első próbálkozása nem járt sikerrel. Egy idősebb férfi közölte vele, hogy ismeretlennel a múltban már megjárta, és nem nyit neki ajtót. Péter nem is erőltette a szálláskérést, inkább továbbállt. A település központját elkerülte, majd az Őriszentpéter felé vezető út mentén kopogott be ismét egy házhoz. A házakban akkoriban legfeljebb csak petróleumlámpa világított, ezért kívülről nem lehetett látni, hogy tartózkodik-e valaki az épületben. Amikor másodszor kopogott, megszólalt egy halk női hang a bejárati ajtó mögött:- Maga az, édesapám?- Nem, én Péter vagyok, egy szerencsétlen vándor. Nagy szívességre szeretném a gazdát megkérni - válaszolta habozva.- Nem ismerünk mi semmilyen Pétert. Ki küldte ide magát - kérdezte ijedten egy az előbbitől idősebbnek feltételezhető női hang.- Ne féljenek éntőlem, nem küldött engem senki. Csak az Őrségbe menet elragadott a sötét, és szeretnék valahol az istállóban vagy egy kamrában éjszakára meghúzódni. Ha nem engedélyezik, tüstént tovább megyek - válaszolta hízelgőén Péter. Közben eldöntötte magában, hogy ismeretlen embereknek nem adja ki a személyét, és a tényleges úti célról sem beszél.

74