Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

kiállni, és annak érdekében tárgyalásokat folytatni a nagyhatalmakkal. Skáfár szerint a területi visszacsatolások nem minden esetben voltak indokoltak. A beszélgetés részleteit Péter teljességében nem értette, mivel a szűk nyíláson keresztül nem lehetett mindent hallani, azonban mintha a professzor az ismeretlen idegennel olyasmiről beszélt volna, hogy a Mura mente esetében is lehetne igazságosabb határt kialakítani. Péter is úgy látta volna jónak, hogy a szlovén falvak kerüljenek a délszláv államhoz, azonban Alsólendvát a magyar környezetével semmiképpen nem szabadna Magyarországtól elszakítani. Az ellenkező esetben a már eddig is eléggé meggyengült magyar közösség egy-két generáció leforgása alatt biztosan beolvad. Főleg akkor, amennyiben hasonló helyzet áll elő, amilyent 1941 előtt már megtapasztalhattak. De hát mi mást lehetne várni, ha visszaállna a délszláv hatalom? Akár jobboldali, akár baloldali lenne a kormány. Tekintettel a délszláv környezetben kialakult háborús helyzetre, az utóbbival is komolyan kellett számolni. Azt is biztos megbosszulnák, hogy 1942-ben a magyarok elhurcolták az első világháború után betelepített szláv lakosságot. Felvethető ugyan a kérdés, hogy jogos volt-e a betelepítés, de azt bizonyára senki nem kérdezi majd meg. A betelepítettek a megtörténtekért Péter szerint semmiképpen nem felelősek, bár közöttük is akadtak furcsa személyek.

Skáfárék padlásán egy másik alkalommal azt is hallotta, hogy többen említést tettek a magyar hivatali szervek durvaságairól a szlovén falvakban. Néhányszor az elmúlt két évben Péter megfordult több Mura menti faluban és ilyesmit nem tapasztalt, de ha tényleg van erre példa, azt nagyon hibás cselekedetnek tekinti. A Muravidéken hála istennek nem voltak a visszacsatoláskor jelentősebb ellenállási mozgalmak. A szlovén lakosság nagy része még mindig valamennyire kötődik Magyarországhoz, és ezzel véleménye szerint nem szabadna visszaélni. A pécsi kiképzés során tudomást szerzett az 1940-es erdélyi bevonulás túlkapásairól, amelyek közül többet meg lehetett volna előzni. A szilágysági román szélsőségesek több esetben kiprovokálták azt, azonban mégis ilyen helyzetben az értelemre és nem az érzelemre kellene hallgatni. Állítólag a Bácskában is vérengzések voltak. Péter az ég felé fordult, majd fohászkodva hálát adott az isten-72