Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
mű volt, hogy egyenruhához tartozik. Akkoriban a nagy szegénység miatt nem volt ritkaság olyan civileket egyenruhában látni, akik valamilyen módon hozzáférhettek. Ezért Pétert a csendőrkabát különösképpen nem aggasztotta. Szeretett volna néhány órát aludni, hogy jól felkészüljön a kora reggeli útra. Nem nagyon sikerült neki. Folyton azon töprengett, hogy ártatlanul, mások bűne és hibái miatt milyen helyzetbe került. Vajon mások is így látják-e ezt? És elhiszek-e majd neki, ha egykor mindent aprólékosan elmesél? Nem annyira a saját nehézségei miatt sopánkodott, inkább Bertát sajnálta. Nem tudta, hogy merre lehet, és milyen a sorsa. Nem akarta elhinni, hogy a zsidó deportálások keretében őt is elszállíthatják. A szörnyű feltételezés attól függetlenül folyton ott motoszkált a fejében. Az volt a vágya, hogy minél hamarabb eljusson Alsólendvára, aztán titokban beszélhessen Bertával. Ha őt is a családjával együtt elhurcolhatják, akkor azonnal meg kell próbálni a megszöktetését. Az is felvetődött benne, hogy szereti-e még a leány és megbízna-e benne mindazok után, ami az elmúlt hónapokban történt? És elhagyná-e a családját, vagy netén azokat is el kellene valahová bujtatnia? A következő percben gondolatait már szilárdabb talajra irányította. Tisztában volt azzal, hogy a szöktetés terve csak képzelődés, talán gyermekes ábrándozás, hiszen egy kisvárosban az ilyen tervek megvalósulásának nagyon kevés az esélye. Pétert az ország helyzete és szűkebb pátriájának a sorsa is nagyon bosszantotta. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a háború a magyarok vereségével jár, az ország vezetőiben is csalódott. Horthynak és a kormánynak másképpen kellett volna cselekedni. Arról hallott, hogy voltak kiugrási kísérletek Magyarország háborúból való kilépését illetően. Érthető, hogy szakítani akartak Hitlerrel, azonban Péter szerint nem voltak elégé elszántak. Egy beszélgetés keretében, amelyet az elmúlt hetekben a menedékhelyén titokban végighallgatott, valaki, akinek a személyét nem tudta felismerni, ezért csak feltételezi, hogy baloldali beállítottságú volt az illető, arról beszélt, hogy a visszacsatolt területek a jelenlegi formában aligha maradhatnak a háború után magyar fennhatóság alatt. Skáfár véleménye az volt, hogy a térség stabilitása szempontjából határozottan az etnika elv mellett kellene 71
