Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
módon eljutni. A csoportban senki semmiről nem beszélt, hiszen egymást nem ismerték. Az első személy, akihez fordult, nem értett sem németül, sem magyarul. Berta a délszláv nyelveket is beszélte. Észlelte, hogy a nálánál idősebb nő úgyszintén szláv nyelvet beszél, feltehetően a lengyelt, amit ő nem értett meg annyira, hogy érdemleges kérdést tudott volna intézni hozzá. Egy másik, úgyszintén idősebb hölgy, közölte vele, hogy őt hagyja békén, neki nem feladata, hogy bármiről is beszéljen. Elég neki a saját teendője és baja. Ezután egy ideig nem is próbálkozott senkit szóra bírni. Az ágyként szolgáló polcsoron, amely az egész helyiségben végig, három szinten, deszkákból volt összetákolva, rajta kevés lepedőfélével, a mellette helyet kapó asszony Kaposvárról származott, aki folyamatosan sírt, és valamit érthetetlenül suttogott. Bertát az édesanyjára emlékeztette, ezért, amikor feléje nézett, ő is sírni kezdett. A másik oldalán egy nálánál fiatalabb, valamennyire kövérke leány volt, aki azt mondta, hogy Nagybajom környékéről származik. Az idő lassan múlott, mert a helyiségből tilos volt kimenni, és semmi teendőjük sem akadt. Többen a fáradtságtól mindjárt elaludtak, de Berta szemére most sem jött álom. Amikor kora este egy kedves tekintetű fiatalasszony a vacsorát osztotta, Berta németül kérdezte meg tőle, hogy váltana-e vele néhány szót? Jelezte, hogy érti a kérdést, és majd később megpróbál visszajönni. ígéretét be is tartotta. Berta húga iránti érdeklődése után őszintén a szemébe nézett, majd néhány másodperc múlva a következőket suttogta feléje:- Kedves sorstársnőm. Magának és az itt, ebben a barakkban lévőknek ma nagy szerencséje volt. Amikor érkezésük után az első látszatra semmi rendkívülit nem sejtető gyűjtőtáborban az embereket elválasztják egymástól, és két irányba terelik őket, mindkét csoport kezdetben hasonló eljárásban részesül. Kezdődik a folyamat a nyírással, aztán következik a fertőtlenítés. Eddig minden egyforma vagy nagyon hasonló. Majd következnek a fürdőkamrák. Ott azonban már jelentős a különbség. Az egyik csoportra, ahová maguk is tartoztak, kellemes, frissítő vizet engednek, a hosszú sanyargatás és a fárasztó út után igazi megújulást érez ott az ember. A másik kamrákba kerülőkre, akikre beterelésük után erősen rájuk zárják az 67
