Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
ajtót, fullasztó gázt szabadítanak. Néhány másodperc sikoltozás, jajveszékelés hallatszik utána, aztán síri csend következik. Néhány perc múlva ők is mindnyájan megkönnyebbülnek, örökre maguk mögött hagynak örömet és bánatot. Akik érkezéskor a másik csoportba kerültek, azokat soha többé ne várják vissza. Ők már beléptek Jehova paradicsomába. A már több éve a táborban dolgozó lengyelországi zsidó rabnő, akinek úgyszintén elvesztek a szülei és a néhány éves kisfia, a megrázó eseményt higgadtan, majdhogynem közömbös hangon közölte. Számára a haláltáborban az élet értéke már korábban gyökeresen megváltozott. Minden korábbi érték, az élet szentségével együtt, értelmét veszítette. A tömegmészárlásra berendezett koncentrációs táborban a halálnak már alig volt jelentősége. Berta kétségbeesetten zokogott a hallottak után. A lengyel asszony megsimogatta a vállát, és kiment a barakkból. Néhány hét múlva, akárcsak valamennyi táborba került fiatal lányra, Bertára is lehetetlen volt ráismerni. Kezdetben több napon át sírt, aztán a teste teljesen kimerült. Kétszer az orvosnak is be kellett avatkozni, hogy talpra álljon. Közben volt alkalma látni, hogyan verték agyon az egyik rabot vagy miként lökte az őr minden ok nélkül a magasfeszültségű villanyáramra kapcsolt szögesdrótnak az éppen ott kaszáló fiatal legényt, aki valami megjegyzést tett feléje. Még évekkel később is előtte volt a dróton maradt hulla rettenetes látványa. A legszörnyűbb azonban az volt számára, amikor halott emberi testmaradványokat látott zsákszerűén egymásra rendezve, amint szállították őket a tábor udvarán át. A szörnyűségek láttán, aki mindezt képes volt fizikailag túlélni, abban tompulni kezdett az emberi érzékenység. Bizonyos idő után Bertában is valami megváltozott. Tudta, hogy ami addig értéket jelentett az életében, az mind elveszett. A szülei, a kedves kis húga, a biztonságot nyújtó családi fészek, az imádott Péter, a társadalmi környezet, amelyben jól érzete magát, minden a múlté. Értük és mindazért, ami történt, senki, semmit nem tehet. Megváltoztatni bármit is lehetetlen. A legjobban örült volna a saját halálának. Itt az ember, ha egyáltalán annak nevezhető, kevesebbet ért a legkisebb porszemnél. Teljesen mindegy volt számára, mi fog vele 68
