Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
múlva a közeli épülethez értek, amely mögül már többé nem láthatta a másik csoportot. A barátnőjét sem látta sehol. Sírógörcs vett rajta erőt, majd elviselhetetlen forróságot érzett maga körül. Pedig azon a napon aligha volt tizenöt foknál magasabb a hőmérséklet. Ismeretlen emberek és két rabruhás társaságában mentek el több nagy épület mellett, amelyekről kiderült, hogy inkább afféle barakkok, mintsem szilárd építmények. Mindegyikből rabruhás emberek jöttek ki, illetve mentek be, a legtöbben edényeket vagy ruhacsomókat cipeltek. Nagyon sok volt ott az ember, azonban Berta számára mind ismeretlen. A még otthon, illetve az út során hallott borzalmakra akkor nem gondolt, csak az járt az eszébe, hogy miként láthatja majd viszont a húgát. Fel sem fogta, mi történik körülötte, annyira peregtek az események. Egy barakkba terelték őket, a nőket és a férfiakat elkülönítve egymástól. Berta számára erős akcentussal, németül rosszul beszélő, rabruhát viselő személyzet nőtagjai - akikről később kiderült, hogy lengyel zsidók - tudatták velük, hogy mindenben engedelmeskedjenek, és akkor nem lesz semmi bajuk. Az ellenkező esetben hívni fogják a rendtartókat és a katonákat. Egy nagyobb helyiségbe mezítelenre kellet vetkőznie mindenkinek. Berta senkit nem ismert, így nem esett különösebben nehezére az esemény. Pedig csupa mezítelen nő között találta magát. Aztán mindnyájuknak lenyírták a haját, valamint szőrtelenítették őket. Erre, a rabruhások szerint, egészségügyi okból volt szükség azért, hogy a rühűnek és a kosznak, valamint a különböző betegségeknek gátat szabjanak. És hogy a tetveket maguktól minél távolabb tartsák. Azt követően nem kellemetlen szagú, fertőtlenítésre szolgáló fehér porral hintették be őket. Később, amikor sorra kerültek, a zuhanyzókamrába invitálták őket, majd onnan kilépve az újonnan érkezők is csíkos rabruhát kaptak. Egy másik barakkba vezették át a csoportot, ahol mindenkinek kijelölték a szálláshelyét. Egymás hegyén-hátán aludtak. A délután folyamán Berta beszédbe próbált elegyedni a „rangidős” rab társakkal, akiket azzal bíztak meg, hogy az újonnan érkezettek elhelyezését segítsék. Az iránt érdeklődött naivan, hogy a kis húga csoportja merre lehet, és lehetséges lesz-e majd hozzá bármilyen 66
