Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

lángoló szerelem ellenére nem tudott azonnal kedveséhez szaladni. Még szörnyűbb volt, hogy minderről senkinek nem is beszélhetett, hiszen a teljes melankóliába süllyedt szülőket nem zaklathatta személyes gondjaival. A húga pedig nagyon fiatal volt még ahhoz, hogy az eseményeket megértse.

Berta a szentestén abban reménykedett, hogy a szülők korán nyugovóra térnek, ő pedig éjjeli tizenegy órakor kilopózik a házból, és kisebb kerülővel, az egyik sötét, szűk utcában közelíti meg Vargáik házát. Mintha csak az égiek meghallgatták volna a leány sóhaját, a szülők és a kis húga hamar lefeküdtek, és már tíz óra előtt csendes volt a ház. Berta egy pillanatra arra gondolt, hogy már akkor kioson a házból, azonban azon nyomban meg is ijedt a tervtől, mert még nem indultak az emberek az éjféli misére, és nagyobb feltűnést kelthetett volna. így csak bő negyedórával később lépett ki a házból, miután a toronyóra az éjjeli tizenegyet ütötte. Egy hosszú téli kabátot öltött magára, a fejét és az arcát egy széles sállal takarta be. A fő utcán nem látott senkit, azonban nem mert a szélesebb összekötő utcába befordulni, hanem a következő, mintegy harminc lépéssel távolabbi szűkebb utcát választotta, amely úgyszintén összeköti a főutcát az alsóutcával. Ez lett a veszte. Amikor az említett utcába befordult, észrevette, hogy mindössze tíz lépésnyire két termetes alak ácsorog. Hamar felismerte, hogy csendőrök, akik véletlenül álltak meg éppen azon a helyen. Valószínűleg éppen cigarettával kínálta egyik a másikat, amit nyilvánosan, a szigorú szabályok szerint, szolgálat közben nem tehettek. Berta hirtelen megtorpant, egy pillanatra megállt, nem tudta mitévő legyen. Fusson-e vissza, vagy próbáljon határozott léptekkel tovább haladni? A tétovázás néhány pillanata elegendő volt arra, hogy magára terelje a csendőrök figyelmét.- Kicsoda maga, és hova indult errefelé? - lépett hozzá és kérdezte tőle mély hangon az egyik csendőr. Miután a lány ijedtében nem tudott megszólalni, a másik csendőr is közelebb lépett, és meggyújtott egy szál gyufát.- Mutassa csak az arcát, had lássuk, hogy kivel van dolgunk! - szólt úgyszintén határozottan, azonban lágyabb hangon a másik csendőr. - Ki maga, és hová indult ebbe az irányba?

42