Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)
- Isten áldását kérem terád is, édes fiam. Akkor kell a legerősebbnek lenni, amikor az embert a legnagyobb megpróbáltatások érik. Gondoljunk csak Krisztus urunk szenvedésére, és semmi nem lesz nehéz. Ebben a szörnyű időszakban mindenkinek akad jócskán baja, azonban a mi szenvedésünk mégsem hasonlítható Jézus Krisztus szenvedéséhez. Arra ügyeljél a leginkább, hogy emberi mivoltodat, becsületedet semmilyen körülmények közepette ne gyalázd meg. És siessél haza, mert neked aztán van miért iparkodni - fordult a pap Péterhez, majd nagyon halkan hozzátette, hogy imádkozni fog érte és azért is, akire most ő a legtöbbet gondol. Péternek nagyon jól estek ezek a szavak, még ha a fokozódó zajban azt teljességében nem is értette. Szinte emberfelettinek, misztikusnak tűnt most előtte az egykori káplán, aki erőt tud önteni ilyen pillanatokban minden bajbajutott ember leikébe. Azt követően a pap Varga István mellé lépett, és súgott valamit a fülébe. Semmi egyébre, ami körülötte történt, Péter nem volt kíváncsi. Néhány perc múlva megérkezett Zalaegerszeg irányából a vasúti szerelvény. A mozdony négy személyszállító kocsit vontatott maga után. Péter és néhány barátja a másodikra szánhattak fel, és a reggeli pirkadatban hamarosan már csak a távolból szemlélhették a domboldalon pihenő várkastély körvonalait. Varga Péternek a nagykanizsai kaszárnyában kellett jelentkezni. Néhány napig tartó beavatási ceremónián estek át az újonnan besorozott fiatalemberek. A többi ismerős legényt valamilyen alakulatba besorolták, a legtöbbet a gyalogsághoz és a tüzérséghez, és aszerint kezdődött el a három hónapos időszakra tervezett felkészítés. Tekintettel a körülményekre, aligha volt meglepetés, hogy többen már két-három hét után a harci alakulatokba kaptak besorolást. Péterrel azonban másképpen történt. Az okát nem tudta, és különösképpen nem is firtatta. A legényt ahhoz a mintegy húszfős csoporthoz irányították, amelyik zömében tartalékosokból tevődött össze. A társak már mind túl voltak valamilyen kiképzésen. Sőt olyanok is akadtak közöttük néhányan, akik bizonyos időt az orosz fronton töltöttek. Már tíz nap elmúlt az érkezés óta, amikor Pétert a parancsnokságra hívatták. Szabó századoshoz kísérték, aki - a szigorú katonai szabályoktól eltérően - udvariasan egy karosszéket nyomott elébe, 30
