Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

gyorsabban szaladó fiatalember nyomában. Amikor a plébánia mellett a szőlőskertek felé elkanyarodó útszakaszhoz ért, a fiatalember már messzire járt. Éppen akkor érkezett oda a szőlőhegyről jövet a szomszédja, és megkérdezte a lihegve ordítozó, baltával hadonászó mészárostól, hogy mi lelte, és hova rohan ilyen felháborodottan? Mivel az idősödő ember már nem bírta tovább a futást, a szomszéd mellett fáradtan megállt, és dühösen magyarázata, hogy „az átkozott Hoc Pali kérdésére válaszolva azt találtam mondani, hogy van nyelvem”, mert hát akadt most kivételesen sertésnyelv az üzletemben, amire a semmirevaló rávágta, hogy akkor nyaljam ki a fenekét, ordította a mészáros. A szomszéd kapásból megértette a helyzetet, majd szellemes akart lenni, és a következő kérdéssel állt elő: És neked ez annyira sürgős? Hogy ezután a mészáros-mester megpukkadt-e mérgében, nem tudom, de mi a tanáriban akkorát nevettünk, hogy hasonlóra alig emlékszem.

Nagy volt a nevetés a Varga-pincében is ennek hallatára. Úgy kacagtak, hogy a két napszámos legény felszaladt a szőlősorokból, hogy nem történt-e valami baj, mert több tíz méter távolságból nem ismerték fel pontosan, hogy kacagás vagy vészkiáltozás van-e odafenn. A vidám társaság láttán, miután illendőképpen köszöntek a plébános úrnak, megnyugodva visszatértek a dolgukra.

23