Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

II.

Az emberek a nehéz szociális helyzetben nagyon megelégelték a háborús időket. Titokban egyre többen elmarasztalóan vélekedtek az óriási áldozatokkal járó eseményekről. Nem annyira az állami hatóságok, főképpen nem Horthy Miklós kormányzó ellen lázadtak, még ha lehetett is hallani véleményeket az elkövetett hibákról. A hétköznapi emberek általában elfogadták a magyar politika kényszerpályáját, tehát inkább csak úgy általánosságban adtak hangot elkeseredettségüknek. Természetesen ez leginkább szűk, baráti körben történt. Már 1943 nyarán is akadtak többen, akik nem bíztak a német győzelemben, és fokozatos ellenszenv alakult ki a nagy szövetséges iránt. Újabb és újabb szörnyűségekről szereztek tudomást, és sok család közvetlenül is érintett volt a tragédiában. Az egyre elviselhetetlenebb életkörülmények mindenkiben fokozták a vágyat a béke, a nyugodt hétköznapok iránt. Azokban a családokban, ahol a fiú vagy az édesapa a fronton volt, eluralkodott a rémület, hiszen folyamatosan érkeztek a halálhírek.

Vargáik örültek annak, hogy Péter fiúk egyetemi hallgató, és sikerült őt távol tartani a katonai kötelezettségtől. István meg volt arról győződve, hogy e tekintetben a helyzet nem változhat, hiszen van azért neki még némi szava.

Az említett magabiztosság miatt sokkolóan érte a családot a hír, hogy Péternek szeptemberben mégis be kell vonulni a hadseregbe. Varga István minden kapcsolatát latba vetette, hogy változtasson a helyzeten, de próbálkozásai sorra kudarcot vallottak. Néhány nap

24