Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

- Én nem vitatom, hogy van igazságalapja a mondandódnak, mégis jobb lett volna más utat választani. Most sokkal erőteljesebben üt vissza az említett szerep. A Bácskában már szörnyű dolgok zajlanak, aminek sok ezer áldozat a következménye. Főképpen a kisembereknek lesz nehéz itt is, akiket majd leginkább megaláznak és megbélyegeznek. Utólag könnyű tábornoknak lenni, azonban 1941-ben a német támogatással mégis még kivárhatott volna a magyar állami vezetés. A magyar területek visszaszerzésére hátha más lehetőség is mutatkozott volna. Az biztos, hogy az eseményről olyan hangnemben beszélni, ahogy azt most elmondtad nekem, ebben az új államban hosszú ideig nem szabad majd. El kell fogadnotok, hogy a történelemkönyvekbe nem az általad vázolt folyamatot írják le. A németekhez és az olaszokhoz hasonlóan, ebben az országban, ti magyarok is, megszállók lesztek. A megszállók és a nácizmus fogalmak összemosódnak majd. Nemzedékek nőnek fel úgy, hogy csak a győztesek igazságát ismerik el, és azzal azonosulnak. Ez az új állam érdeke, mert máskülönben nagyon nehéz lenne az eléggé ellentétes belső és külső szempontokat egybehangolni. Hasonló várható ideológiai téren is. Ezt attól függetlenül állítom, hogy nem érzek ellenszenvet a különböző vallási felekezetek iránt. Tudom, hogy ezzel nagyon nehéz lesz együtt élni azoknak, akik erőteljes nemzeti és vallási elkötelezettségűek, és mellesleg becsületes emberek - fűzte hozzá higgadtan, a helyzetet reálisan értelmezve Olga.- Ezen a vidéken mi magyarok nem lehetünk megszállók, hiszen más népekkel együtt az első évezred végétől folyamatosan itt élünk. Ez a terület, bő húsz év kivételével 1919 után, a középkori államok létrejöttétől, mindig Magyarország része volt - jegyezte meg hangját felemelve Péter.- A mai nemzedékek kihalnak, később már senki nem foglalkozik majd nemzeti hovatartozást boncolgató történelemmel. Amit az emberek az iskolában hallanak, és az újságban elolvasnak, az lesz az igazság. Kár erről vitatkozni! Az eseményekre különböző szemszögből nézünk, és annak megfelelően mást-mást kívánunk látni mögöttük. Mivel mindig voltak győztesek és vesztesek, általában az utóbbiak húzzák a rövidebbet. Én nem örülök ennek, de ez az igazság. A szlo217