Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

kapcsolódott. Nagy lelkesedéssel beszélt ezúttal is a kormányzó iránti rokonszenvéről, amit Gábor plébános már többször hallott tőle. A pap véleménye, más nemzetiségűként, némely kérdésben ugyan eltért a gazdáétól, azonban a másságot őszintén tisztelő emberként megértette, hogy az olyan személy, mint István, aki aktív szereplője volt az 1918 utáni kommunistaellenes eseményeknek, ilyen beállítottságú. A beszélgetés során Orsolya asszony azt is elmondta, hogy édesapjával sajnos egy bajonettszúrás végzett, aminek következményeibe később belehalt.

A hosszúra nyúló beszélgetésből az is kiderült, hogy a két fiatal tanárjelölt még a főiskolán ismerkedett meg egymással. Büszkén állították: azzal a céllal, hogy 1941-ben tartandó esküvőjük után egy tanintézménybe kerülhessenek, beadtak egy kérelmet az illetékes hatósághoz. Nagy örömükre nemsokára otthon várta őket az alsólendvai polgári iskolába való kinevezés. Az értesítéskor azt sem tudták, hol van Alsólendva, csupán annyit, hogy a városka valahol a visszacsatolt területen található. Ez még inkább kihívást jelentett számukra, hiszen tanulmányaik során, amikor még nem tudhatták, hogy némely elcsatolt vidékek visszakerülnek az országhoz, azt nagyon beléjük vésték, hogy mindenkinek kötelessége a lehető legtöbbet tenni a nemzet újbóli együvé tartozásáért. Nekik megadatott, hogy ezt ténylegesen meg is valósítsák. Nem győzték ismételni örömüket és hálájukat, hogy a város lakossága nagy szeretettel befogadta őket. Azt még nagyobb megelégedéssel hangsúlyozták, hogy a nem magyar nemzetiségűek is rendkívül kedvesek irántuk. A plébános úr iránti tiszteletből Nemes tanár úr, különösképpen két-három pohár bor után, többször is elmondta, hogy ők nem táplálnak gyűlöletet senki iránt, legkevésbé a környékbeli szlávokkal szemben.

Az egyre kellemesebb társalgás közepette, amelynek Péter volt a legpasszívabb részvevője, bár a sokszínű beszélgetés vele is valamennyire feledtette lelki szorongását, sok szó esett a város gazdag művelődési életéről, aminek éppen a tanárok voltak a fő mozgatói. A jó kedélyű tanárember beismerte, hogy amikor elindultak az ismeretlenbe, valamennyire féltek a bizonytalantól. Most azonban meg van arról győződve, hogy egyenesen a paradicsomba kerültek.

19