Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

- Annyira megszerettük ezt a vidéket, mégis nagyon félünk attól, hogy ismét majd valamilyen változásra kerül sor - szólt közbe komorabban Orsolya tanárnő. Mivel a hirtelen hangnemváltás a jelenlevőket meglepte, néhány pillanatig csendben maradt mindenki. A forró nyári délután melegét esetenként enyhe nyugati szellő frissítette fel, ezért a dombok alatt meglapuló város vasútállomásáról felhallatszott az érkező vagy induló mozdony dübörgése. Valamenynyi szempár Varga István pincéjében a fiatal hölgyre irányult, aki elmondta, férjével azon gondolkodnak, hogy a szegedi birtok árán Alsólendván vásárolnak meg egy polgári házat. Azonban a közelmúltban meglátogatta őket a Budapesten élő testvérbátyja, aki óvva intette őket ettől a tervtől. Felajánlotta, hogy a segítségükre lesz a trianoni terülten, például a Balaton déli partján egy ingatlan vásárlásánál, mivel az a biztos. Ki tudja szerinte, hogy mi lesz még itt a háború után?- Ezután teljes tanácstalanságban vagyunk, bár János mindenképpen szeretne kitartani az itteni vásárlás mellett - tette hozzá Orsolya tanárnő, majd megkérdezte: - Mit szólnak Önök ehhez, valójában elveszíthetjük ismét ezt a gyönyörű vidéket?- Egyszer kijátszottak bennünket, ezt azonban többször nem hagyjuk! Erősek vagyunk, és a szövetségeseink is nagy támaszt jelentenek számunkra - vágta rá határozottan Varga István.- Én inkább csak a saját erőinkbe és a tiszta, becsületes szándékunkba bízok, és reménykedem, hogy majd egy jobb világ köszönt ránk. Sokkal jobb a mostaninál. A szövetségesekről pedig inkább nem fejtem ki a véleményemet - jegyezte meg mérsékelten Péter, aki eddig alig szólt egy-két szót. Az édesapja furcsa tekintetet vetett rá, azonban mielőtt szólt volna, Gábor Dávid plébános úr megelőzte, hogy elejét vegye egy esetleges apa-fiú ellentétnek.- Mindig tudtam én, hogy eszes gyerek ez a Péter. Valójában nem mindenben mennek jó irányba a dolgok. Azonban én amondó vagyok, hogy a jóisten majd csak úgy egyengeti az eseményeket, hogy a mi vidékünkön mindenki tudjon boldogan élni és érvényesülni. Bárki is lesz majd az úr. Azt mondom én, kedves barátaim, ha van pénzük, vegyenek csak házat ebben a szép városban.

20