Göncz László: Kálvária - Pannonia könyvek (Pécs, 2011)

szomorodom, mert ebben a nehéz helyzetben annyira tehetetlennek érzem magam. A lelki üdvösségért ezúttal is imádkoztam, azonban a szerencsétlen, bajbajutott embereknek, különösképpen az árváknak gyakorlati tettekkel is szeretnék segíteni. Ez azonban manapság a legnehezebb.

Gábor Dávid plébános, amellett, hogy szentéletű és komoly természetű embernek számított, jó kedélyéről is ismert volt. Ezért is nagyon rokonszenves volt a lakosság körében. A háború sújtotta nehéz években tudatosan derűt kívánt belopni a kilátástalan hétköznapok szürkeségébe. Ezúttal is elmesélt néhány mókás eseményt új plébániájából, amivel vendéglátóit, különösképpen István gazdát megnevettette.

István közben töltött egy pohár bort a plébános úrnak, majd magának is. Amikor már nagyon kikacagta magát, valamennyire szemrehányóan megjegyezte, hogy a szombathelyi püspök ugyan a plébános urat nevezte ki a tiszteletes nővérek gyóntatójának, azonban két esztendeje nem tett meg mindent annak érdekében, hogy Gábor plébános úr, valamint két paptársa börtönbe hurcolását megakadályozza.- Tudja, kedves barátom, nehéz eligazodni ezeken a háborús eseményeken. Én a megtörténtekért nem teszem felelőssé a nagyméltóságú püspök urat, akit egyébként a minap kalocsai érsekké nevezett ki a Szentatya. Neki is megvoltak a szempontjai, amelyek alapján úgy foglalt állást letartóztatásunk ügyében, amint azt tette. Egy alkalommal, már több hónapi raboskodás után, a cellánkba került egy lengyel jezsuita. Egyik papbarátom éppen akkoriban idegösszeroppanást kapott, mert nem tudta elviselni az igazságtalanságot, amit velünk szemben elkövettek. Beteg lelki állapotában azt gondolta, hogy a papruhába öltözött lengyel egy kém. Kicsavarta a villanykörtét és a lengyel ágya felé hajította. Szerencsére nem találta el. Hála istennek, később valamelyest megnyugodott. Amikor beszélgetésbe elegyedtünk az új rabbal, kiderült: a püspök úr jóváhagyását adta az elítélésünkre, hogy az esemény elrettentő példaként szolgáljon mások számára. A lengyel jezsuita testvérünk ugyanis nem volt más, mint a budapesti pápai nuncius egykori római iskolatársa. Amikor őt szabadlábra helyezték, elmesélte a nunciusnak a mi ese13