Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
I. Az írott szó gazdagsága, a szlovéniai magyar könyvkiadás 1945-től 2004-ig - I. 6. A szlovéniai magyar irodalom, tudománytörténet képviselőinek könyvei és tanulmányai
A SZLOVÉNIAI MAGYAR IRODALOM, TUDOMÁNYTÖRTÉNET KÉPVISELŐINEK KÖNYVEI ÉS TANULMÁNYAI az előzőét, hiszen a hazai és a vajdasági mellett az anyaországi kritika is több írással képviseltette magát. Péntek Imre költő, lapszerkesztő, a muravidéki irodalom kritikusa erre a kötetre is érvényesnek tartotta a „tiszta” jelzőt. Ezt állította a kötetről: „...a Létlelet a tiszta szó bűvöletében született. A nyelv- és a kultúraszennyező világban a tisztaság elementáris igényét szólaltatja meg. Mert ebben a közegben nem könnyű az identitás „őrzése”. Hiszen: „Könnyen megbillenhet a mondanivaló e nyelvingoványban”. Bence Lajos nagyon finom áttétellel érzékelteti az identitás elvesztésének lassú, sorvasztó folyamatát is: „Szemmel alig észlelhető Haj szálrepedéseink Mint vitrinekben féltve Őrzött etruszk vázákon Fel sem tűnnek senkinek.” Gyurácz Ferenc recenzens véleménye szerint Bence olyan költő, aki: „Sokat tanult a modern líra műfogásaiból, de a költészet ősi funkciójából is őrzi, ami törmelékes világképű, mítosztalan korunkban még őrizhető...”. Akadnak olyan Bence-versek is, amelyek különösebb áttételek nélkül magát a létet választják alapkategóriául. Láng Gusztáv irodalomtörténész a kötet sikerültebb darabjait a terjedelmesebb, monologikusabb versekben véli felfedezni, melyekben „az emlékező, emlékelemző epika leíró képei dominálnak, de úgy, hogy egy-egy hasonlat, párhuzam léthelyzettávlatúvá tágítja a konkrét egyedi önéletrajzi mozzanatot. Dr. Varga József a következőket írta le a Létlelet-ről: „Olvasgatva a költő újabb verseit, az alábbi gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Bence első verseskötetében - a Szíves szívtelenben - erős motívumhalmazként érvényesül a világot sötéten látó, az embertársakat, azaz a társadalmat idegenül szemlélő, a költészetet kilátástalannak érző-vádoló halálgondolat. Ez a második kötetben is jelen van ugyan, de egyfajta rezignációhálóként húzódik végig jónéhány költeményen, befonva azokat finom, leheletkönnyű harmatszemcsékkel." 1990 őszén gyűjtötte kötetbe gyermekverseit Bence Lajos Napraforgó-papagáj címmel. „Az üde színek és friss zamatok a Muratáj vidékéről valók, amely Bence Lajos felnevelő tája, ahonnan a saját gyermekkorának élményei is származnak” - írta Varga Zoltán, a kötet szerkesztője, recenzense. A gyermekversekhez Suzanne Király- Moss festőművésznő készített színes, vidám és hangulatos illusztrációkat Ezek a versek rokonságban vannak a népköltészettel, a szürrealista gyermekversekkel és tankölteményekkel. A tréfás rímekből, találós rigmusokból, verses huncutságokból kicsendül a makulátlanul megőrzött gyermeki játékosság önfeledt öröme. Ezek a versek játékos pillanatfelvételek, pajkos összekacsintások a kis emberkék, a gyerekek nagy igazságokat kereső világával. 88
