Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
I. Az írott szó gazdagsága, a szlovéniai magyar könyvkiadás 1945-től 2004-ig - I. 6. A szlovéniai magyar irodalom, tudománytörténet képviselőinek könyvei és tanulmányai
A SZLOVÉNIAI MAGYAR IRODALOM, TUDOMÁNYTÖRTÉNET KÉPVISELŐINEK KÖNYVEI ÉS TANULMÁNYAI Dr. BENCE Lajos (Göntérháza, Genterovci, 1956 - ), költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Népújság főszerkesztője, a Magyar Nemzetiségi Tájékoztatási Intézet igazgatója. (-> L. még a 180. oldalon!) 1956-ban született Göntérházán. Szülei földműveléssel foglalkoznak. A lendvai gépészeti középiskola elvégzése után Budapestre került bölcsészhallgatónak. 1981-ben középiskolai magyartanári oklevelet szerzett, majd kilenc évig a muravidéki középiskolákban tanított magyar nyelvet és irodalmat. Közben másfél évig szerkesztette a Szlovén Televízió magyar nyelvű műsorát, a Hidakat. 1988-tól óraadó tanárként a maribori Pedagógiai Egyetemen irodalmat ad elő: 1991 -1997 között mint tanársegéd, majd mint docens. 1993-tól a Népújság felelős szerkesztője és igazgatója. 1994-ben doktori címet szerzett Budapesten az ELTE BTK-n a szlovéniai magyar irodalom történetéből. Doktori értekezésének a címe írott szóval a megmaradásért, alcíme A szlovéniai magyarság 70 éve. Bence Lajos Lendván él családjával: feleségével, Bence Utrosa Gabriella prózaíróval és két lányával, Virággal és Szerénával. Számos tisztséget és közéleti szerepet tölt be a muravidéki magyarság köreiben, hallatja szavát a nemzetiségi politika kérdéseiben. Magyarországi irodalmi műhelyekben és irodalmi körökben is elismert költő és irodalomtörténész. Számos verseskötete, monográfiája és tanulmánya jelent meg itthon és külföldön. Munkássága, irodalmi tevékenysége Első verseit középiskolás korában írta, ezek a diáklapokban és a muravidéki Naptárban jelentek meg. A budapesti évek és az Eötvös Kollégium nagy hatással voltak költészete kibontakozására. Első verseskötete Szíves szívtelen címmel jelent meg 1981-ben Muraszombatban. A kötet versei egyrészt a Nagy László-i, másrészt a nyugat-európai avantgárd hatásáról árulkodnak. Czine Mihály irodalomtörténész így méltatta a kötetet: „Ember szól, igaz ember, váratlan asszociációkkal, hangja olyan tiszta, mint eső után a levegő". Majd a kötet fülszövegében: „Fiatalember, bölcsészhallgató, készül a holnapra, s birkózik a verssel. A verssel, meg az élettel. Szívmoccanásait figyeli, s a teret meg az időt, amelyben él. Mindenre érzékeny, ami a világban történik. Tüzes és piros dalokat szeretne írni, de leginkább a fehér csendet érzékeli s a hiányt.” 1983-ban adta ki Via/ Lajosról szóló kismonográfiáját, amelyben Vlajt mint költőt, a szlovéniai magyar irodalom megalapítóját mutatta be. Második, Létlelet című verseskötete 1989-ben jelent meg, s ennek a visszhangja már jelentősen meghaladja 87
