Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
Bevezető gondolatok egy monográfiához
Bevezető gondolatok egy monográfiához a „könyvi megjelenéstől” számítja a Mura-menti magyar irodalom születését. Erre a sajátos problémára már a jugoszláviai magyar irodalom legilletékesebbnek tartott kutatója, Bori Imre is figyelmeztetett, mondván, irodalmi folyóirat híján ennek az irodalomnak a termékei leginkább könyvekben vannak jelen. Jó érzékkel figyel fel arra a cezúrára is, amely a rendszerváltás idejére esik, mint írja, ekkor az új államalakulattal az addigi recepcióstratégiát fel kellett váltani a Jugoszláviaiból Szlovénia és az anyaország irányába. A muravidéki magyarság, XX. századi történelme során nem először, újra egy „földrajzi tájegységek, tájszólások, regionális tudatok, mentalitások és történelmi hagyományok által” kuszáit térben találta magát. Ezen kívül a Lendvaközpontúság tudatát tovább árnyalja az őrségi magyarok területi-tudati elkülönülése. Gyors asszimilációjuk, erőteljes szórványosodásuk intő példa lehetne arra, miként számolja fel néhány évtized alatt a gazdasági elmaradottsággal párosuló szellemi sivárság egy közösség perspektíváit, a nemzeti és a történelmi tudat hiányából táplálkozó önfeladásnak és hitehagyott helyzetnek következményeként. A művek megjelenését körülvevő társadalmi miliő rajza a következőképpen fest: a muravidéki magyar irodalom megszületésénél a politikai bábáskodás szükségszerű rossznak számított, továbbá annak a szerencsés véletlennek is nagy szerepe volt, hogy gyakran az írók politikai szerepvállalása is kapóra jött egy-egy új kiadvány vagy periodika megjelentetésénél. Szól ugyanakkor az irodalom szerepvállalásának a problémájáról is, nevezetesen arról a jelenségről, amit a kisebbségi írótól elvár a közösség, melyet közösségszolgálatként szoktak megjelölni. A mai 30-as és 40-es korosztálynál igen erős törekvés mutatkozik a Tavaszvárás írói nemzedéktől öröklött írói szerep átértelmezésére: a „meghaladott múlt rekvizitumának” számító nemzeti kötődés elhagyása jegyében. Ez azonban - vallja a szerző - szerencsére nem számít általános jelenségnek. A „szlovéniai magyarok” fogalom használata körül kialakult könyvtárnyi irodalom és a „Kik vállalnak felelősséget a magyar nemzetért a Kárpát-medencében?”, valamint az uniós csatlakozással létrejött új helyzetben a kisebbség miként találja meg saját új helyét, „identitását" - jellegű kérdések boncolgatásával az utóbbi időszakban számos kiadvány foglalkozik. A szerző azokkal ért egyet, akik azt vallják: a határon túli magyarok történelmi szempontból „kényszerkisebbségek, kényszerközösségek, szociológiailag csonka, töredék- és peremtársadalmak". Antropológiai szempontból a magyar „életvilág” néprajzilag a nemzeti kultúra egyik regionális csoportjaként, nyelvészetileg kétnyelvű, azaz a 6
