Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
I. Az írott szó gazdagsága, a szlovéniai magyar könyvkiadás 1945-től 2004-ig - 1. 2. Az irodalmi önszerveződés
AZ IRODALMI ÖNSZERVEZŐDÉS 1.2.3. A 70-es évek. A Tavaszvárás-nemzedék A hetvenes évekig a szlovéniai magyarság valóban alig volt szellemi kapcsolatban Magyarországgal, de még a Vajdaság nagy kultúrcentrumaival és ennek pezsgő szellemi életével sem. Vlaj Lajos fellépésének időszakában már jelen vannak a Tavaszuárás (1972) című antológiái program alkotói: Szórni Pál Szúngogh Sándor és Varga József. A Tavaszvárás antológiát tekinthetjük Szúnyögh - Varga - Szórni: Tavaszvárás (Pomurska založba, 1972) a muravidéki magyar irodalom igazi indulásának. A Tavaszvárásnak és körének írói képviselik a szlovéniai magyar irodalom második nemzedékét. A kötet címének alapján nevezték el őket Tavaszvárásnemzedéknek az irodalomtörténészek, mivel az antológiában együtt léptek az olvasóközönség elé. Ezek a költők többé-kevésbé folytatják a vlaji hagyományt, a népi diskurzust. 11 Verseikben tükröződik a muravidéki ember élete, érzelemvilága, küzdelme. Ha Tamási Áron szerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, akkor az említett költők megtalálták hazájukat, ami nem más, mint a Muravidék, szűkebb értelemben Lendva és környéke. Hihetetlenül erős a kötődésük ehhez a tájhoz. Ezzel definiálják magukat, és ez sugárzik ki a versekből is, melyekben a Muravidék valóban pannon vidék, gazdag hagyományokkal. (Rudas. <J„ 2002). A kötet nem csupán kiadói vállalkozás és irodalmi csoportosulás, hanem egyrészt a régió önálló hangja megteremtésének alkalma, másrészt az alkotók első szerveződésének terméke is." Mindhárom alkotót áthatja a közösségért érzett felelősségtudat. Mai szemmel nézve ezek a versek túl pesszimisták, másrészt néhol patetikusak. A Tavaszvárás létrejöttében nagy szerepe van annak a Szúngogh Sándornak, aki nemzedéki vezérként és irodalomszervezőként is jelentős. Az antológia egyik hozadéka éppen az ő sokhangú, változatos érzelmihangulati skálán mozgó költészete. Kétségtelen, hogy Szúngogh Sándor költészetében teljesedik ki a zaklatott, ugyanakkor életerős és élnivágyó ember Vlaj Lajos által kimunkált lírai arculata, amely ugyanakkor összefonódik a közösségi szerepvállalással, az értelmiségi küldetés és a szolgálat gondolatával. 11 Szíjártó Imre: Igék a megmaradásért. Jegyzetek a szlovéniai magyar irodalomról. In: Tiszatáj, 2002., 8. sz., 65. p. 29
