Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar könyvkiadás-, sajtó- és könyvtártörténet 1945-től 2004-ig (Lendva, 2006)
I. Az írott szó gazdagsága, a szlovéniai magyar könyvkiadás 1945-től 2004-ig - 1. 2. Az irodalmi önszerveződés
AZ IRODALMI ÖNSZERVEZŐDÉS vesszük, hogy élénk személyes kapcsolatok voltak a horvátországival együtt három köztársasági irodalom művelői között. A szlovéniai magyar íróknak a 60-as évek közepén tehát szembe kellett nézniük az irodalomteremtés feladatával, hiszen a középkori hagyományok megszakadásával a térségben nemhogy magyar nyelvű irodalom, de még értelmiség sem volt. Egy folyamatosság nélküli, szinte légüres irodalmi közegben vállalkozott Vlaj Lajos a nyelv- és a kultúravesztés folyamatos fenyegetésének árnyékában magyar nyelvű irodalom teremtésére. Joggal nevezhetjük őt irodalomalapítónak is, hiszen a Muravidék megjelenítésének hagyománya nála fogalmazódik meg újra, és ő teremt újabb hagyományt háromszáz év hagyománynélkülisége után ebben a térségben. Vlqj Lajos Versek (1961) című verseskötetét Miško Kranjec muravidéki szlovén író méltatta: "Vlaj Lajos feltűnése az új, tizenhat éve fennálló szocialista Jugoszláviában, amelyben szintén sok nemzeti kisebbség él, összehasonlíthatatlan Avguszt Pavel (Pável Ágoston) költő annakidei feltűnésével. Vlaj Lajos saját anyanyelvén írja költeményeit.”10 Miško Kranjec író felismerte Vlajban azt az irodalomteremtő erőt, amely meghatározó volt a 60- as évek légkörében. A muravidéki magyar kisebbség elég távol állt a vajdasági magyarságtól, habár egy országban, Jugoszláviában éltek. Vajdaság nemcsak földrajzilag, hanem a kulturális hagyományok szempontjából is távol esett Muravidéktől. A második világháborút követően a magyar értelmiség elhagyta ezt a vidéket. A kisebbségi iskolákból hiányoztak még a magyar tanítók is. A politikai és az igazgatási tevékenységekben munkások és parasztok vettek részt, akik nem voltak képesek kulturális téren erősebb befolyást gyakorolni. Ilyen helyzetben volt Vlaj Lajos költő feltűnése látszólag egyedülálló és teljesen természetes. A muravidéki magyar irodalom első kritikusának, Palkó Istvánnak a megállapítása szerint a muravidéki irodalomszemlélet és -igény nincs benne sem a vajdasági, sem a magyarországi irodalom sodrában, főleg a kezdeteket és az azt követő néhány évtizedet tekintve. A vele való együttlélegzés, együttélés helyét a népköltészeti izoláltság, elszigeteltség foglalja el. Innen van, hogy modellje sok esetben régies, múlt századi, vagy még korábbi. De a kultúra és a könyvkiadás nem lehetett másodhegedűs a politika mellett, s ennek a tudata egyre jobban erősödött a 60-as évek vége felé. Ekkor még a költő maga volt a terjesztő, a könyvek terjesztésére még nem alakultak ki magyar intézmények vagy érdekvédelmi szervezetek. 10 Miško Kranjec: Versek. Találkozás a költővel. Murska Sobota, Pomurska založba, 1961, 8-9. p. 28
