Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)

II. Az események kronológiája - II. 12. Internálások

det azok, akik „nemzethűségi szempontból megbízhatatlanok” voltak, vagy olyan magatartást tanúsítottak, amely hazaárulásnak minősült. A Muraszombati járásban - a helyi sajtó közlése szerint - a földek újraosztása nem okozott nagyobb problémát és változást, mert oda a két világháború között csak csekély számú telepest irányítottak.128

Másképpen alakult azonban a helyzet a Lendvai járás területén. Az említett területről a hatósági szervek 1942. június 22-én és 23-án feltehetően 668 személyt, a két világháború közötti években a Mura mentére telepített, Isztriából és az Isonzó völgyéből származó ún. „kolonistát” a sárvári internálótáborba szállítottak. Az elhurcoltak többsége ott várta meg a háború végét, néhányan azonban meghaltak, illetve több fiatalkorút közülük Bácskába helyeztek át.129

Az egyik internált, Valenčič Slavko a sárvári internálótáborról 1992-ben kiadott könyvében az Alsólendvai járásból elhurcolt személyek számát 589-es sorszámmal zárta le. A táborban elhunytak számát 23-ban állapította meg, azonban a néhány közvetve nyilvántartott áldozattal együtt összesen 35 személyt említett.130

Az internálás végrehajtásához az Alsólendvai járás főszolgabírója a szombathelyi 8. kerületi katonai parancsnokságtól kért segítséget. Amint a parancsnokságnak a vezérkari főnökséghez intézett jelentéséből kiderül, a Muraszombatban állomásozó, Ludván József főhadnagy parancsoksága alatti 5/II. zászlóaljtól két puskás századot rendeltek öt napra Alsólendvára.131 Az internáltakat a magyar hatósági szervek - amint az említett jelentésből is kiderül - „a járás területén lévő külföldi származású telepesként” tartottak számon, ami az ún. Délvidék visszacsatolásáról rendelkező törvénnyel és egyéb jogszabályokkal összhangban volt.

Meg kell említeni, hogy a telepesek internálótáborba hurcolását a Mura menti magyar falvak lakossága különbözően fogadta. Vitathatatlanul voltak, akik rokonszenveztek az intézkedéssel, de általános rajongásról aligha beszélhetünk, még ha egyéni termőföldterületeik gyarapodását remélhették is a magyar családok a megüresedett földek újraosztásától. Az egyik magyar visszaemlékező (Varga Sándor) elmondta, hogy amikor 1942-ben elvették a telepesektől a kapott földeket, Lendván gyűlést tartottak. Az illetékes hatósági szervek azt javasolták, hogy a Muravidékről

128) MéV, 1943. április 30án, XXXVII. évf., 18. szám, 3. p.

129) Godina, Ferdo: im., 99-102. p.

130) Valenčič, Slavko: Internacijsko taborišče Sárvár. GP „Pomurski tisk” Murska Sobota, 1992.

131) A szombathelyi 3. kerületi parancsnokság jelenti a vezérkari főnökségnek, hogy a főszolgabíró kérésére két puskás szakaszt rendelt ki az Alsólendvai járás területén lakó telepesek összegyűjtésére. In. H-M részvétele., 245. p.; Megjelölt forrás: HL VKF. 1942. 1. oszt. 5129/eln. Hughes távirat.

87