Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)

II. Az események kronológiája - II. 11. Magyar Élet Párt

képpen agresszívan szólt az akkor már általánosan is „elszabadult” zsidókérdésről, és határozottan követelte, hogy „a zsidók kezéből ki kell csavarni a gazdasági erőt, hogy a zsidóság ne rombolhassa úgy szét a magyar eredményeket, mint azt 1918- ban tette”. Kosa Lajos országos főtitkár is elmarasztalóan szólt az említett kérdésről. Egyebek mellett elmondta, hogy a háborús költségek fedezésére külön nagy vagyonadót fog kivetni a magyar kormány, mivel „a zsidók akarták ezt a háborút, hát fizessék is meg”. Az országos főtitkár következő mondatai is aggodalomra adhattak okot, amennyiben normális körülmények közepette hangzottak volna el, hiszen azt állította, hogy a zsidók a háborúból - a kirótt vagyonadótól eltekintve - sem vonhatják ki magukat, „mert egész zsidó korosztályokat fognak behívni munkaszolgálatra”. A zsidókérdés „megoldásával” kapcsolatban Kosa hangsúlyozta, hogy a mintegy 1 millió zsidó „idegen anyag a nemzet testében”, majd a következőképpen folytatta: „Embertelen úton azonban nem távolíthatjuk el, a háború végéig meg kell elégednünk a tüneti kezeléssel. Elkerülhetetlennek látszik, hogy a zsidók mozgási jogát is korlátozzák.” Az országos főtitkár a gyűlésen a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban a „szentistváni gondolatot” hangsúlyozta, amely révén - véleménye szerint - az idegen ajkúak is meg fogják találni Magyarországon biztos megélhetésüket, azonban „a békés együttélés csak úgy képzelhető el, ha ők is a magyar államiság szolgálatába állnak”. Az említett mondat utolsó része azért fogalmazódott meg, mivel a tudomására jutott, hogy a Muravidéken is akadtak olyanok a szlovén, illetve délszláv érzelműek körében, akik a határok megváltoztatásáról suttogtak.123

A Magyar Élet Pártja muraszombati szervezete 1943. szeptember 14-én értekezletet tartott Muraszombatban, amely iránt a sajtó szerint nagy volt az érdeklődés. Mindenekelőtt azt próbáltak bizonygatni, hogy Muravidék Magyarországhoz való visszakerülése a vidék fejlődése szempontjából a lehető legjobb megoldás volt. A párt és a közélet vezetői elismerték ugyan, hogy a háború miatt Magyarországon komoly nehézségek álltak be - ezért az általános állapot rosszabb, mint a világháború előtt volt -, azonban a szélesebb térséget illetően (főleg az egykori Jugoszlávia különböző térségeihez viszonyítva) elfogadhatónak és biztonságosnak ítélték meg a Muravidék helyzetét. Ennek függvényében ösztönözték a vidék szlovén származású polgárait, hogy emiatt is legyenek hűek a magyar hazához.124 Csupán két hét123) MéV, 1942. november 20., 1-2. p.

124) MéV, 1943. szeptember 17-én, XXXVII. évf., 38. szám, 1. p.

85