Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)
II. Az események kronológiája - II. 10. A megszilárdítás szellemében
szubjektív leírásokból, visszaemlékezésekből alkothatunk. A Muraszombat és Vidéke hetilap 1942. január 9-i számában vezércikk-jellegű értékelést közölt „A Muravidék népe” címmel. Az 1941-es év értékelése szempontjából - az erősen érezhető elfogultságtól függetlenül - fontosnak tartjuk ismertetni annak néhány pontját. A vezércikkíró - egyebek mellett - a következőket állapította meg: „... Hosszú, nehéz változásoktól terhes, ujjongó örömmel, néha szomorúsággal telitett hónapok múltak el azóta és a muraszombati járás ma már teljesen bekapcsolódott az ország vérkeringésébe... Nem adhatott az anyaország annyit, amennyit szeretett volna, mert maga is nehéz helyzetben van: hatalmas háború diadalmas befejezésére kell összpontosítania minden erejét. De még így is többet adott, mint amennyit vidékünk várhatott tőle... A Muravidék eddig még nem érezte égetően semminek sem a hiányát, a háború és a megszállások borzalmait csak hírből ismerte... A kis járási székhelynek gimnázium, kereskedelmi és polgári is jutott. A diákok anyanyelvét senki sem akarja elrabolni, a tanulók érdemre való tekintet nélkül olyan nagy segélyben részesülnek, ami az anyaország diákjai előtt ismeretlen...”108 A néhány, az említett korszakra utaló visszaemlékező is hasonló „megállapításokat” hangsúlyozott. Megállapíthatjuk, hogy a szlovén ajkú falusi lakosság körében igencsak eltérő volt/lehetett a magyar hatóságokhoz, illetve Magyarországhoz való viszonyulás hangulata. Aligha vitatható, hogy a két évtizedre kiterjedő délszláv fennhatóság után alapvetően eltért a helyzet az 1918-19-es állapottól. A magyarok iránti bizonyos fokú ellenszenvről tanúskodik az a szombathelyi törvényszéki büntetőtanácsi ítélet is, amely szerint azért róttak ki pénzbírságot négy, magyarul nem beszélő muravidéki személyre, mert azok már 1941 nyarán olyan hírt terjesztettek, hogy néhány nap múlva a területről a magyarokat kitoloncolják a németek. A lakosság közhangulata szempontjából ma kevésbé fontos, hogy az említett esetben rémhírről volt-e szó, ugyanis az említett esemény azt bizonyítja, hogy a szlovénok lakta falvakban rokonszenves volt a magyar fennhatóság megszűnésének a gondolata.109 A leventeifjúság társadalmi támogatása céljából 1942 januárjában megalakult a Muraszombati Levente Egyesület. A leventeintézmény szervezése a Muraszombati járásban már több hónappal korábban elkezdődött Galambos Márton főhadnagy járási leventeparancsnok irányításával. A szervezettség teljessé válása szempontjából volt fontos a támogató egyesület megalakítása, amelynek elnökévé Hartner 108) MéV, 1942. január 9-én, XXXVI. ez//., 2. szám, 1. p. 109) MéV, Muraszombat, 1942. január 23-án, XXXVI. ez//., 4. szám, 3. p. 79
