Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)
II. Az események kronológiája - II. 7. Zala megye Törvényhatósági Bizottságának küzdelme a Muraközért
felvonultak, és egy öreg muraközi elmondta nekem: Azért jöttünk, hogy fölemeljük ezt a nagy dicsőséget - ezt én életem egyik legnagyobb élményeként őrzöm. Május 11-én 10 ezer ember ünnepelt magyar zászlók alatt Perlakon. A honvédünnepségen 17 ezer ember vett részt Csáktornyán és csak úgy pompázott ott a magyar ruha. És ezek mind fényképpel igazolhatók és igazoltak. 26.764 tizenhat éven felüli egyén követelte aláírásával a végleges magyar megoldást. Belicát, Muraszerdahelyt korábban irányzatosan úgy emlegették, mint délre vonzódó községeket. És az előbbinek öthatoda, az utóbbinak kétharmad része nyilatkozott meg Magyarország mellett. A minap visszakerült Stridó-vidék 7 ezer lakosából 4800 tizenhat éven felüli tett hitet Magyarország mellett...” Pehm József érvelései egyértelműen tükrözik határozott álláspontját a trianoni határok megváltoztatása általa vélt jellegéről. A II. világháború elején a magyar értelmiségi elit döntő többsége, tekintet nélkül politikai hovatartozásra és világnézetre, azonosan, illetve hasonlóan foglalt állást. A Muraközre vonatkozó vitaindító felszólalásának második felében Pehm nyilvánosan feltette a kérdést, hogy az adott helyzetben nemzetpolitikai szempontból „mit lehet és mit nem lehet?” tenni. Ez is arra utal, hogy azokban a napokban, hetekben az említett tájegység politikai hovatartozása a magyar bel- és külpolitika ténylegesen egyik legfontosabb kérdése volt. Pehm (Mindszenty) József egyik válasza az említett kérdésre az volt, hogy „nem lehet cserélni”. Politikai körökben ugyanis állítólag felvetődött a Muraköz esetleges kompromisszumos megoldása, ami Pehm számára elfogadhatatlan volt. Ezzel kapcsolatosan példákat hozott fel, majd Teleki Pál ismert mondatait idézte: „Ami már az enyém, azt nem adom. Ami még nincs itt, azt kivárom. A szent dolgok nem csere tárgyak!” Másik érvként a következőket mondta: „Az az esetleges jelentkező elgondolás, hogy Horvátország ismerje el Muraközre a mi történelmi jogunkat és ennek ellenében az övé lesz a Muraköz tényleges birtoklása, a történelmi gondolkozás szemüvegén át teljesen elfogadhatatlan és ellene a szentistváni gondolat, a kormányzói kiáltvány (Előre Délen a szentisváni határokig! - a szerző megjegyzése), Muraköz népének hűsége alapján a leghatározottabban tiltakozik a vármegye... Mi elismerjük, hogy a nemzetnek barátokat szerezni felette hasznos és bölcs, de mert a jól rendezett szeretet magunknál kezdődik, a barátságnak a halála és nem a megszövése lenne, ha a magunk ezeréves jogait, a jövőt biztosító komoly határt és erkölcsi kötelezettségeinket gyengítenők. A barátság, még ha századok állnak is mögötte, múlandó, de a nemzet jövendőjének és birtokállományának 62
