Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)

II. Az események kronológiája - II. 6. A "vend-magyar" elmélet

hoz, fontos idézni Grősz szombathelyi megyéspüspök véleményét, valamint a kérdéseit is, amelyeket 1941 júliusában fogalmazott meg Hóman Bálint miniszternek írott levelében. A levél erre vonatkozó részében a püspök a következőket írta: „Legyen szabad ezzel kapcsolatban rámutatnom ennek a vidéknek egy igen komoly problémájára, amely az iskolaügy miatt Nagyméltóságodat is közelről érdekli; ez a nyelvkérdés. Csodálatosképpen itt, bár a lakosság körülbelül 75-80%-ban nem magyar anyanyelvű, nem a magyar és a kisebbségi nyelv összeütközéséről van szó, hanem a népnyelv és a szlovén nyelv harcáról. A kérdés lényege az, hogy van-e ennek a most visszakerült muráninneni vidéknek, Prekmurje-nek - ahogy a lakosság hívja ezt a vidéket - külön nyelve, amely nem azonos a szlovén nyelvvel. Az elcsatolásig ez nem volt vitás. Addig ezt a vidéket mindenki mint vendvidéket tartotta nyilván, amelynek megvolt a maga vend nyelve. Ez a vidék annyira a maga életét élte, és annyira nem tartott kapcsolatot a szomszédos szlovén nyelvterülettel, hogy - ahogyan ezt Novine c. lapjuk 1934-ben megírta - a ljubljanai szlovén tartományi kormány 1919-ben egyszerűen nem akarta elhinni, hogy a Murától balra szláv nyelvű nép lakik, és a követeket, akiket a belatinci, illetve a cserföldi népgyűlésből kifolyólag az elcsatolás érdekében Ljubljanába küldtek, nyelvpróbának vetették alá. Az elszakítottság 22 éve alatt azonban ez a vidék szlovén befolyás alá került. Szlovén nevelésben részesült, intelligenciája ráfeküdt a népre, különösen az iskolákra és iparkodott elszlovénesíteni a nép nyelvét. Most a helyzet az, hogy az idősebb generáció a maga vend, illetve régi prekmurjei nyelvét beszéli, és örül, ha ezt a nyelvet hallja a templomban; a régi szombathelyi nevelésű papok ezt a nyelvet használják, sőt néhány községben mindig megtartották a Szent István Társulat kiadásában megjelent vend katekizmust; a fiatalabb generáció azonban a legtöbb helyen a szlovén nyelvet tanulta az iskolában, és az ősi nyelvét csak a szlovén nyelv egy értéktelen tájszólásának tartja, sokan a vend elnevezést szégyenük és csúfnévnek tartják. A katonai hatóságok - szerintem nagyon helyesen - ellenzik a szlovén nyelv használatát, és a prekmurjei nyelv használatát sürgetik az egész vonalon, ugyanezt kívánják általában a régi papok, mert nem akarják, hogy ennek a vidéknek a népe idegen befolyás alá kerüljön.”61

A szlovén tájszólásnak az irodalmi szlovén nyelvvel szembeni előtérbe helyezését szolgálta minden bizonnyal az a kezdeményezés is, hogy a Néptanítók Lapjában - a kultuszminiszter rendelkezése értelmében - a hat nemzetiségi nyelven íróöt,) Szombathelyi Püspöki Levéltár. Acta cencellarie 1684/41, 2 p.

51