Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)

II. Az események kronológiája - II. 5. A katonai közigazgatás időszakának hangulata, eseményei

véleménye szerint a vidék magyar és szlovén ajkú lakossága mindig is akart. Radványi József ezredes, járási katonai parancsnok az ülésen visszafogottabb hangnemben beszélt, és mindenekelőtt arra ösztönözte a jelenlevőket, hogy nem politizálni, bírálgatni és kifogásolni kell ezekben a napokban, hanem dolgozni nyugalomban és csendben. A pártokba tömörülést későbbi időpontban tartotta célszerűnek megejteni. A katonai parancsnok beszéde után feleskette a képviselő-testületet, amelynek a következő személyek lettek a tagjai: dr. Pintér Miklós, Szűkíts István, Csernyavics Sándor, Rajner Ferenc, Lipics József, dr. Bölcs Gyula, Benkó József, dr. Vucsálc István, Kalamár Elemér, Siftár Lajos, Bácz Lajos, Bajlec Ferenc, Kühár Ferenc, Rituper Alajos, Deutsch Gusztáv, Horváth János, Fiiszár Antal, Kücsán Iván, Péterka Rezső, Györek Mátyás, Siplics István, Denkó Jakab és Küplen István.

A képviselő-testület ülésén Olajos József főszolgabíró Muraszombat és a vidék népével kapcsolatosan hangsúlyozta, hogy „a megszállás éveiben is mindig megmaradt titokban magyarnak és nyíltan muraszombatinak”. Benkó József viszont egy küldöttség nevében méltatta Hartner polgármester munkáját, a város érdekében elért eredményeit, külön hangsúlyozva „sohasem véka alá nem rejtett, merész és nyílt magyarságát”. Szerinte a város Hartner Nándornak köszönhette a fejlődését.

A képviselő-testület az első ülésén - Hartner polgármester indítványára - határozott több muraszombati utca névváltozásáról. Az akkori hangulatnak megfelelően a város kapott Horthy Miklós utcát, valamint néhány tekintélyes magyar történelmi személyiségről is neveztek el utcákat. Említésre méltó, hogy az egykori tekintélyes muraszombati plébánosról, Szlepecz Jánosról is neveztek el utcát. Akkor aligha keltett különösebb feltűnést, hogy a még élő, a visszacsatolással kapcsolatosan bizonyos érdemeket szerző személyek is „kaptak” utcát (Mikola Sándor, Szűcs István megyei főispán stb.). A többi utcanév - a körülményekhez viszonyítva mérsékelten - a korszak hangulatának megfelelően alakult.42

Alsólendva és vidéke visszacsatolását Magyarországhoz 1941. május 11-én egy nagyszabású, szervezett rendezvényen is megünnepelték. A korabeli sajtójelentés tizenötezer fős közönségről számolt be. Ha az említett részvevőszámot fenntartásokkal is kezeljük, vitathatatlan, hogy a délnyugat-zalai térség településeiről hatalmas tömeg gyűlt össze Alsólendván, hogy „az egész vidék lakossága nevében mondjon hálát a Gondviselésnek azért a kegyelemért, amellyel 22 év után meghozta a felszabadulást...”. A rendezvényen megjelentek a megye tisztviselői Teleki Béla fő42) MéV, 1941. május 30-én. XXXV. évf. 2. szám, 3. és 4. p.

38