Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)
III. Néhány terület fontosabb eseményeinek bemutatása - III. 4. A nemzeti-nyelvi ellentétek konkrét példája
Mivel az emléktábla-ügy a szombathelyi egyházmegye berkeiben is egyre nagyobb érdeklődést keltett, valamint Turnišče és környéke népét, illetve politikai légkörét is egyre jobban izgatta, a püspöki helynök a jegyzőkönyv ismeretében dr. Harangozó Ferenc személyes véleményére is kíváncsi volt ezen érzékeny kérdéssel kapcsolatosan. A tišinai esperes a következő, 1943. szeptember 24-i keltezésű levelet juttatta el a szombathelyi püspöki hivatalba: „Méltóságos Püspöki helynök Úr! A bántornyai emléktábla ügyében egyéni véleményem a következő: A tábla nem a tulajdonképpeni régi templomfalban van elhelyezve, hanem egy eléje épített csarnok falában, amelyik nem való oda. A tábla kettős, a közt egy nagyon ízléstelen Mária-szobor tölti ki. Szerintem a megoldás majd később az lenne, hogy az egész előépítményt eltávolítják az ősrégi templom elől, és akkor az ominózus táblák is elkerülnek onnét. A vitában mindkét félt érzelmi momentumok vezetik. Meggyőződésem, hogy Jerics esperes urat is! De tiszteletteljes véleményem az, hogy legyünk mi okosabbak, és engedjünk most. Később, ha majd a régi templom művészi restaurálása befejeződik, sor kerül a táblákra is, amelyek akkor már csak magyarok, vagy legalább is magyar hazaszeretetet hirdetők lehetnek. Ilyen értelemben kellene megnyugtatnunk a kérelmező magyar félt is. Mert az biztos, hogy az Árpádkori templom előtt, amelyben éppen most restaurálják az egykor gyönyörűséges Szent László-freskókat, a jugoszláv megszállást hirdető felírások érthető szomorúsággal töltenek el minden magyart. A bántornyai esperes nemcsak a táblákkal kapcsolatban, hanem minden nem veszélyes helyzetben is megmutatja a mély ellenszenvét a magyarsággal szemben. Ezt különösen megmutatta az országzászlóval kapcsolatban. A jegyző az országzászlót természetesen a régi templom előtti gyönyörű téren, magasan az alatta elhúzódó országút felett akarta elhelyeztetni; pompás hely! De Jerics esperes úr azzal érvelt ellene, hogy oda sehogy sem illik, és levezényelte valami eldugott helyre. Megjegyzem, hogy mindezt nem a jegyzőtől tudom, vele nem is érintkeztem, hanem maga Jerics tért ki erre is. Hasonló momentumok szülik a néha türelmetlen és nem diplomatikus magyar reakciókat.”420 A fenti események után a szombathelyi általános püspöki helynök 1943. szeptember 25-i keltezéssel levelet intézett Fehér József körjegyzőhöz és Jerič Iván esperes-plébánoshoz. A körjegyzőnek írt levelében a püspöki helynök hivatkozott a 420) Szombathelyi Püspöki Levéltár, Acta cancellarie, 2529/943 (b) 238
