Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)
III. Néhány terület fontosabb eseményeinek bemutatása - III. 3. Vallási élet
gyár vitézségi érmeket is kitűzte.393 Jerič a közzétett emlékirataiban erről az eseményről nem szólt. A közöltektől függetlenül mégis némi, a magyar nyelv iránti ellenszenvre adhat okot Grősz püspöknek az a körlevele, amelyben arról rendelkezett, hogy a Himnuszt kötelező énekelni bizonyos napokon, illetve ünnepeken. A körlevél arra is utalt, hogy a Himnusz éneklése alatt a hívők állni kötelesek, a miséző papnak viszont az oltárnál kell maradni.394 A levél kibocsátását az indokolhatta, hogy bizonyos szlovénok lakta településeken a magyar himnusz éneklésével a szentmiséken nehézségek voltak, ami valamennyire érthető is, hiszen a szlovén nemzetiségi falvakban annak korábban sem volt hagyománya. A sajtó közleménye szerint emlékezetes, szép ünnepség keretében iktatták be 1942. december 8-án Csendlakon (Tišina) dr. Harangozó Ferenc plébánost, az új muraszombati kerületi esperest. A beiktató vallási szertartást a csendlaki származású, akkor prelátusi rangban levő dr. Rogács Ferenc vezette (csak mellékesen jegyezzük meg, hogy később pécsi püspökké nevezték ki). Harangozó Ferenc a muravidéki szlovén tájszólást nem beszélte, de a horvát nyelvet bírta.395 Ugyanakkor a tárgyalt időszakban, 1943 végén olyan jelenségekkel is találkozunk, hogy a muraszombati és szentgotthárdi főszolgabírók a szombathelyi Püspöki Hivatalnak jelentést tettek a szlovén származású, illetve a Muravidéken működő papoknak a magyar állameszméhez és a magyar nyelvhez való viszonyulásáról és a vallásgyakorlás terén felvetődő kérdésekről. A 297/1943. sz. ein. jelentés kivonatában az áll, hogy a muraszombati főszolgabíró sajnálkozva megállapította, hogy a járásban tevékenykedő római katolikus plébánosok egy része sehogy sem akart a megváltozott körülményekbe, mármint a vidék Magyarországhoz való visszacsatolásába belenyugodni. Állítása szerint a magyar lakosság legnagyobb elkeseredésére ápolta a régi szlovén kapcsolatokat. A kivonatban a továbbiakban a következő olvasható: „Vojkovics József muraszombati plébános, aki a szentgotthárdi áll. gimnáziumban tett érettségi vizsgát és az izzó magyarságáról ismert Szlepecz János c. kanonok esperes-plébános mellett volt káplán, a szlovén eszmekörből sehogyan sem tud, vagy akarja magát kivonni, a plébániatemplomban egy szlovén kántort tart, aki szlovénul énekel és maga is ahol csak teheti, kimutatja szlovén érzelmeit. Az iskolai tanulók hitoktatásában nem vett részt, ami azt jelenti, hogy a magyar tanító393) MéV, 1942. október 2-án, XXXVI. évf., 40. szám, 1. p. 394) MéV, 1942. október 2-án, XXXVI. évf., 40. szám, 4. p. 395) MéV, 1942. december 11., 1. p. 221
