Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)
II. Az események kronológiája - II. 1. Előzmények és a német katonai megszállás
12-ei keltezésű Örökbarátsági Szerződés a Magyar Királyság és a Jugoszláv Királyság között mindkét fél számára pillanatnyi politikai konszenzust jelentett, amire az adott történelmi pillanatban szükség volt, bár a csupán három cikkelyből álló megállapodás szilárdsága már az aláírás időszakában megkérdőjeleződött.3 Későbbi sajtóközleményből tudjuk, hogy a vajdasági magyarok jogainak két kiemelkedő harcosa, Várady Imre és Deák Leó munkássága révén Újvidéken megalapított magyar kultúregyesület fiókszervezetét - a bácskai és bánáti fiókszervezetek után - közvetlenül a visszacsatolás előtti hónapokban, hetekben a Muravidéken ismételten meg akarták alapítani. Azonban miután a szervezési teendők megkezdődtek - aminek formális akadálya nem volt, mivel az alapszabály az egész korabeli Jugoszlávia területére lehetővé tette azt (csak az alakuló gyűlést kellett volna az illetékes hivatalnak bejelenteni) a terv a hatóságok tudomására jutott, s így 1941. március 28-án tizenhárom személyt beidéztek a bíróságra és 500-1.000 dinár pénzbírsággal vagy 10-10 napi börtönnel büntették őket. A fellebbezésre, illetve a büntetés végrehajtására nem került sor, mivel néhány nappal később a németek megszállták a vidéket.4 Maga az esemény azonban alátámasztja az állítást, hogy a szlovén régióhoz tartozó magyar közösség nemzeti jogai - még a kultúra terén is - erőteljesen korlátozva voltak. Főleg 1935 után, amikor a jugoszláv kormány a közművelődési egyesületek működését azzal az indoklással tiltotta be, hogy politikai munkát végeznek. A korábban említett magyar-jugoszláv Örökbarátsági Szerződés aláírásának előzményeit illetően egyetérthetünk azzal a véleménnyel, hogy az olaszok sikertelen görögországi akciójának következményeként Hitler - a Szovjetunió megtámadására készülve - a Balkánon ideiglenesen békét kívánt kieszközölni, ami befolyásolta a magyar-jugoszláv egyezmény létrejöttét. A németek hivatalosan annak a látszatát próbálták kelteni, hogy semmi közük nincs a szerződéshez, ami természetesen nem felel meg a valóságnak. A magyar kormány és Teleki Pál miniszterelnök, aki a revíziót sohasem tévesztette szem elől, úgy értékelte az adott helyzetet, hogy a szerződés megkötésével Magyarország számára ugyan nagy az ár, de ha cserébe az ország kimaradhat a háborúból, akkor megéri.5 3) Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához 1936-1945. V kötet - Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982 (517. irat) 4) Zalamegyei Újság. Politikai napilap. Felelős szerkesztő: Herboly Ferenc. Zalaegerszeg (a továbbiakban: ZmÚ). 1941. május 12., 1-2. p. 5) Bencsik Gábor: Horthy Miklós - A kormányzó és kora, Magyar Mercurius Kiadó, Budapest, 2001. 222-223 p. 12
