Göncz László: Felszabadulás vagy megszállás? A Mura mente 1941 - 1945 (Lendva, 2006)

II. Az események kronológiája - II. 13. A Mura mente fokozatos beilleszkedése

elméletét, amelynek fontosabb részeit a kérdés jelentősége szempontjából a következőkben ismertetjük: „A vend nép kétnyelvű nép volt régi idők óta. Bántornyán, Tótlakon és Mártonhelyen lévő XIV. századból származó templomaink, s azokban a freskók, falfestmények mutatják, hogy abban a régi korban ezek az emberek jómódban éltek és kultúrájuk volt, de ez a kultúra magyar volt. Magyar szenteknek a képei vannak ott. Sehol az országban másutt nincs ennyi kép Szent László királyunk életéből. 12 kép van ott. De tovább menve a török időkből, a reformáció és ellenreformáció korszakából kötetekre menő írásbeli dokumentumaink vannak, hogy ezek az emberek mindig tudtak magyarul is. Ennek a nemes vármegyének lakói már réges-régen felismerték ezt a kétnyelvű állapotot. Már a XVIII. században vasvármegyei nemesek adták össze azt a pénzt, amelyből Küzmics István Újszövetségének fordítását ki lehetett nyomtatni. És egy pár évvel később Szombathely városának első püspöke, Felső-szopori Szily János biztatta Küzmics Miklóst - később alesperese volt a vendségnek -, hogy írjon vend nyelven, fordítsa le először az evangéliumokat és ezután írjon más katolikus vend könyveket. És ehhez Szily János adott neki segítséget, sőt Szombathely második püspöke, gróf Herzan is pénzzel és anyagi eszközökkel segítette a vend könyvek kiadását. Ez a nemes vármegye tehát már 200 évvel ezelőtt elősegítette a vend irodalom fejlődését. Ez az irodalom, ez a nyelv, a vend népnek ez a nyelve a mi nyelvünk is, a magyarságnak is a tulajdona. Ez itt termett ezen a földön és mindaz, ami ezen a földön termett, az egész országé, a miénk. Tehát a vend nyelv nemcsak a vend népé, hanem a magyar népé is. És ha múzeumunkban összegyűjtjük a régi cserepeket, lándzsákat, amelyek régi népektől maradtak ránk - a vend nép neve is régi népektől maradt ránk -, ezek is azt bizonyítják, hogy a vend nép megőrizte a nevét egy ősi kelta népnek, amely vend volt, mint latin írók munkáiból kitűnik. Vas vármegye tehát csak az ő régi vezető embereinek szellemét követi, amikor a vend nyelvnek nem az eltörlésén, hanem annak inkább a fejlesztésén dolgozik, azt megengedi, sőt elő is segíti. Természetes, hogy a vend nép magyarul is meg fog tanulni, amint tanult eddig is. Az öreg emberek ma is mind tudnak magyarul is. A fiatalság újra elkezdett magyarul tanulni és azt hiszem, pár év múlva, ha a régi szokások újból felélednek, amikor nemcsak az iskolában tanulnak magyarul, hanem átjárnak magyar községekbe, hogy magyar iskolában tanuljanak egy-két évig, s azután gazdasági kapcsolatuk is Magyarország felé vezeti őket, akkor rövid pár év múlva ez a nép újra magáévá fogja tenni a magyar nyelvet. A magyar nyelvet a vend ember majdnem tökéletesen úgy ejti ki, mint a magyar, mert szájalkotása a magyar nyelv kiejtéséhez hasonlóan alakult. Még csak egy do108