Zágorec-Csuka Judit: Gábor Zoltán festőművész portréja (Lendva, 2002)
Részletek Gábor Zoltán prózai műveiből
percig álljon ürítlen a bor...” - idézgettem Adyt félhalkan....S akkor talán a szajnaparti klosár boldogabban álmodna. De nem álmodik. Fázik, mert már sűrűn csillagos az ég és nehéz borszagú a lehelet. Talán nem is akar álmodni, nem is akart soha. A hullámok még majd sokáig ringatják azt a jutarongyot, amely mint egy nagy, túlvilági, undok pióca, falánkon szopja a part vérét. - Oh, adjad, istenem, ne én legyek a part! Hát, ilyen az első benyomásom. Ellentmondásos, lehangoló. Tényleg nagyon kár, hogy nem vagy itt! Párizs Üdvözlettel barátod: Zoli (Postagalamb, Pomurska založba, Murska Sobota, 1982) 139
/
