Zágorec-Csuka Judit: Gábor Zoltán festőművész portréja (Lendva, 2002)
Részletek Gábor Zoltán prózai műveiből
Apisz nyomán Az írás kezdetének más okai voltak. A Föld őstörténetében, a negyedkor kezdő szakaszában élő, az emberhez hasonló lények esetében nagyon primitív „gondolkodási” módot föltételezhetünk. Az ősember nem értette meg a természeti tünemények előidézőjét, ezért természetfölötti sajátsággal ruházta föl azokat; a „gonosz szellemek” és a „jó szellemek” hatáskörébe iktatta e jelenségeket. Hogy elnyerje a jó szellemek rokonszenvét, és így a gonosz szellemekkel vívott harca sikeresebbé váljék: táncolt, ráolvasott, festett, rajzolt, faragott; a félelemszülte hiedelem pedig megteremtett egy szemmel látható formavilágot. Az ilyen „scriptori” gyakorlat kezdetleges jelei nem mások tehát, mint a jégkorszakbeli „öntudat” rituális szükségletének az eszközei. Annak az értelemnek a foka, amelyen az őskőkorszakbeli öneszmélés viszonyt teremtett a természetfölötti lényekkel, és amikor már egyáltalán képes volt képzelőerejével megalkotni őket, kétségkívül magasabb az előbbinél, ahol még artikulátlan beszédről sem szólhatunk. így az írás kezdete nem jelentkezhet nyelvi hiányosság miatt, hanem az ősemberek aktív varázslási hajlama folytán. Ez a hajlam egész történelmünk folyamán végiskíséri primitív tudatalattinkat. Még ma sem más a 13-as szám baljóslatú jellege, mint primitív őseink tévhitének archaikus foszlánya. Jung „Az ember és szimbólumai” című könyvének „A transzcendentia jelképei”-vel jelölt fejezetében a következőket írja: „Ezek a szimbólumok sokféle alakban jelentkeznek, bárhol is akadunk rájuk - a történelemben, vagy a kritikus korban lévő férfiak és nők álmaiban... A madár a transzcendentia legalkalmasabb jelképe. Az intuíció különleges természetét képviseli, amely médium által hat. A médium transzba esik s így képessé válik értesülést szerezni távoli dolgokról, olyan tényekről, amelyekről tudatos állapotban semmit sem tud. Hasonló képességekről találhatunk bizonyítékokat az őskorszak paleolit korában is. Franciaországban a Lascaux-barlangban lévő falfestményen egy transzba esett, madárfejű sámánt láthatunk. Mellette egy hosszú botra bökött madár alakja áll. A sámán tehát nemcsak a törzshöz tartozik, hanem egy különös erő olyan területéhez is, amely ébrenlétünkben láthatatlan öntudatunknak, de bárki ellátogathat amoda ábrándozásai segítségével.” (Apisz nyomán, Magyar Nemzetiségi Közösség és a Szlovéniai Irócsoport, Lendva, 1990) 140
