Zágorec-Csuka Judit: Gábor Zoltán festőművész portréja (Lendva, 2002)
Vélemények, recenziók Gábor Zoltán esszéiről és tanulmányairól
Gábor Zoltán: r Apisz nyomán GáborZoltán Ápisz nyomán című tanulmányában foglalkozik az írás kialakulásával, annak fejlődésével és a régi írások megfejtésének sajátos megközelítésével az őskorszaktól egészen a görögökig; a képírástól a betűírásig, illetőleg a hangjelölő írásig. Tanulmányának lényegi anyaga öt fejezetre oszlik az írásfejlődést nyomon követő időbeli és térbeli rendszerekben: Varázslás, A Kínai-fal árnyékában, Mezopotámia, Apisz hona, Föníciától Attikáig. A Varázslás című fejezet a spanyol Pireneusok őskori barlangjaiban élő ember falfestményeitől indul, s kapcsolódik az emberiség öntudatára emelkedett műveltségigényeivel. Az írás kialakulását egybekapcsolja a művészeti igény és hajlam kifejező erejével, a gondolatok és érzések látható (képi) formában történő tükröztetésére. Utal a folyamatos beszéd kialakulására is, illetőleg a hangok szótagokká-szavakká való kapcsolatának a kialakulására. Fejtegetésében a saját állítása mellett felsorakoztat jónéhány bizonyító, már elfogadott tudományos-szakmai tételt, de ellenvéleményét is hangoztatja néhány „vélt igazsággal" szemben. Ezért sajátos az írás kezdetét magyarázó okfejtése, vagyis az írás kialakulását, akárcsak Jung, ő is a varázslásra vezeti vissza. Érdekes, hogy a szerző állítását is személyes élményei, tapasztalatai tükrében próbálja velünk elhitetni, s ezzel a nehezebben érthető tudományos stílusformát feloldja, mely által érdekesebbé (részben érthetőbbé is) teszi a mondanivalóját, bár ezzel a tanulmány fejtegetése nem veszít értékéből, ellenben csak gazdagodik általa. Egy-egy kép, rajz és utazás színes elmondása, tolmácsolása biztosítéka annak, hogy az egyszerű emberek is szívesen olvassák (pl. a Lascaux-i jelenet elénk tárása és értelmezése). Ugyanígy az írástörténet alakulási útjába beleszövi a fejlődést is; az egyszerű gazdálkodási módokat, a cserekereskedelem változatos formáit, a futárszolgálat titokzatosságait stb., és az értékrendszeri megállapodások lejegyzési, rögzítési módjait (pl. rováspálca, hírnökbot, csomóírás). A múlt hagyományait és szokásait rávetíti a jelenre. A Kínai-fal árnyékában című fejezet a kínai íráskultúra fejlődési vonalát vázolja. Ismerteti ezzel kapcsolatban a különböző tudományos állásfoglalásokat, amelyek vagy állják még a helyüket vagy már megcáfolták őket. A kínai írás legősibb formáit a mongol csomóírásból eredezteti, illetőleg annak mint egy mozzanatát jelöli. Megpróbál elfogadható magyarázatot adni arra, hogy miért nem fejlődött a kínai szóírás tovább a betűírásig. Ezt érdekesen és egyénien teszi. A kínai írás fejlődésének öt főbb mozzanatát különíti el: KU-VEN, TA-HUAN, 132
