Zágorec-Csuka Judit: Gábor Zoltán festőművész portréja (Lendva, 2002)
Vélemények, recenziók Gábor Zoltán esszéiről és tanulmányairól
SIOAO-HUAN, LI-SU, KAI-SU. Rámutat a kínai és a japán nyelv közötti eltérésekre is, de okfejtő magyarázatot is ad ezek jelenlegi állapotára. A következő fejezet címe: Mezopotámia. A szerző a Földközi-tengeri civilizáció ún. három nagy kompozícióján, illetőleg komplexumán keresztül mutatja be az írás történeténektovábbi alakulását, felhasználva ehhez Babić Ljubo megfogalmazását; vagyis az Eufrátesz és Tigris folyók partvidékein keletkezett, a Nílus folyó termékeny vidékén kialakult, valamint az Egei-tenger körüli part- és szigetvilági kultúrák bölcsőjét tárja elénk tanulmánya három egymással összefüggő fejezetében. Szemléletesen rávilágít a különféle etnikai csoportok viszonyaira, kultúrájukra és háborúskodásaikra, de arra is, hogy ez mennyire hatott ki az írás kialakulására, azaz annak fejlődésére. Kiemeli azokat a történelmi-művelődési meghatározó jegyeket, amelyek e népek civilizációját gazdagították és fejlesztették, s így közvetlenül vagy közvetve is az írásosság alakulására hatottak. Érdekes az „agyagtábla-írás" bemutatása és annak kultúrtörténeti kapcsolatai a sémi civilizáció idején. A negyedik fejezetben, az Apisz honában címűben az egyiptomi művelődéstörténeti sajátosságokon belül vezeti módszeresen az írás kialakulásának és átörökítésének feltételeit, útját és eredményeit, amelyek részben kapcsolódnak az Eufrátesz és a Tigris folyók körüli eredményekhez, de kiemeli az egyiptomi állapot sajátosságait is. Az egyiptomi műveltséget a maga teljességében mutatja be; az egyes társadalmi rétegek életmódját, viszonyukat az íráskultúrához; s itt fogalmazza meg saját véleményét is, mely szerint az írásosság kezdő alapja a „szűzi piktográfia" mindenütt, így Egyiptomban is. Szól az egyiptomi írás három alapstílusáról: a nagy, fönséges események leírásának módjáról, a már papiruszra tintával írt, a hieroglifákból leegyszerűsített folyóírásról és az óegyiptomi képszerű írás stílusáról. Ezeket részletesen és nagyon szemléletesen mutatja be érdekes képi anyag segítségével. A Föníciától Attikáig című befejező szakaszban szerzünktudomást arról, hogyan szilárdult meg írásrendszerünk végleges formája a „primitív" alfabétumtól a „klasszikus" alfabétumig, illetőleg az ábécéig, amelyek kialakulását a sémi eredetű hikszosz néptörzsnek tulajdonítja, akik i.e. a XVIII. században megszállták Egyiptomot. Annak ellenére, hogy a betolakodókat elűzték, alfabétikus írásrendszerük tért hódított, elterjedt a sémi népek körében. Történelmi fejlődésében mutat rá az Egyiptomtól átvett betű szerinti átírásra a különböző írások és szerzők bizonyítási eljárásai segítségével, pl. illusztrálva tükrözteti, hogyan lett a piktogrammából hangjel, illetőleg betű; a mai írásrendszerünk szinte véglegesített alapja. (dr. Varga József, Népújság, 1986. május 24.) 133