Zágorec-Csuka Judit: Gábor Zoltán festőművész portréja (Lendva, 2002)

Vélemények, recenziók Gábor Zoltán esszéiről és tanulmányairól

Postagalamb

Képzőművészeti vénája gazdag forrásból fakad és táplálkozik: belegyökerezik a Mura menti táj pazar világába, az itt élő népek értelmi és érzelmi szférájába, s mint Ady „Tűzvörös pávája", sokszínű, tartalmú, formájú, hangulatú villámként robban a felszínre szelíden hömpölygő képalkotás-árammal, s lelke hárfahúros rezdüléseinek lágy dallamai az élet mély értelmét adják. Nemcsak a színek, figurák, kompozíciós struktúrák ismerője, gazdag történelmi-irodalmi tájékozottsága is. Tanulmányai során nem csupán szemlélője az évezredes emberi kultúrák, művészetek, alkotások eredményeinek, hanem értelmi-érzelmi befogadója is azoknak, s a lényeget, a hagyományfejlesztőt, az újjáteremtőt saját énjén át átszűrve, lelkén átformálva egyénien, de valósághűen adja. Ecsetvonásaiban az igazi élet lüktet, a felszín mögött emberi szívek dobognak, gondolatok fakadnak, világégés és világféltés remeg.

A sok elismerés és érdem tulajdonosa

most az „acélhegyű ördög" igazi mestereként mutatkozik be. Ahogy Petőfi a tollal és a karddal, úgy Gábor Zoltán az ecsettel és a tollal bánik kitűnően. E művében megdöbbentő hűséggel rajzol meg emberi sorsokat, költői életdarabokat, kortársművészeket és egyéni meglátásokat. Nyelve gazdag, fordulatokban változatos, stílusa elragadó, mondatfűzései mintázottan jól szövöttek. Mindenre kiterjedő figyelmének lágy hangja őszinte, sokszor simogat vagy keményen pöröl, de sohasem öl, csak fölemel, buzdít, új tükröztetésre serkent. Mint festményeiben, úgy prózájában is a muravidéki táj motívumgazdagsága van jelen. Belőle és vele él, hűséggel, saját vallomása szerint is: „Páratlanul szép Lendva lankáinak tavaszi élniakarása, a nyár izzó hevétől szunnyadó dombok tunyasága, az ősz színeitől meltoságossá vált varázsa, a téli táj fehéren csillogó szüzessége. Ködben, esőben, hajnalpírban, alkonyatban - Lendva mindig szép."

(Varga József, utószó)

130