Zágorec-Csuka Judit: Gábor Zoltán festőművész portréja (Lendva, 2002)
Vélemények, recenziók Gábor Zoltán esszéiről és tanulmányairól
Az Elmondom című kötet horvát nyelvéi kiadásához Gábor Zoltán neve nem ismeretlen a horvátországi magyarság körében, hiszen sokoldalú, nagy tudású művészről van szó. A szlovéniai Lendván 1922-ben született, festőművész tanulmányait a zágrábi iparművészeti iskolán kezdte, majd Budapesten folytatta. Magiszteri fokozatot a zágrábi Képzőművészeti Akadémián szerzett. Tudását nemcsak itthon, hanem külföldön is gyarapította. Bejárta Franciaország nagy részét, megfordult Bécsben. Világjárása során számos művészeti technikát ismert meg és alkalmazott: előszeretettel dolgozott szénnel, ceruzával, tussal, pasztellel, akvarellel, a technikák közül élt a sgraffitóval, a száraz freskóval, az olajjal és különféle kombinált eljárásokkal. A látottakat, tapasztaltakat azonban nemcsak a festői ecset örökítette meg, hanem elraktározódtak a számos díjjal, kitüntetéssel jutalmazott művész elméjében is. A maradandó élmények arra ösztönözték, hogy tanult nyelve, a festészet mellett szavakba is öntse őket. így születtek útleírásai, cikkei, bírálatai, esszéi. Elmondom című karcolatai is ebbe a rendbe tartoznak. A szerző műfajul karcolatokat jelölt meg. Ennél azonban gyakorlatilag többet nyújt az olvasónak, ugyanis esszéstílusban, sokszor filozofikusan fogalmazza meg a gondolatait, amelyek igazából nem szakadnak el a választott foglalkozásától, a festészettől. Leggyakrabban képzőművészeti témákat boncolgat nem öncélúan, hanem mindig a humánum, az emberiség szemszögéből közelíti meg azokat. Igazából a vívódásait öntötte szavakba, amelyek tulajdonképpen arra keresnek választ, hogy a művészet miképpen hathat az ember életére, gondolkodására, lehet-e remény, a túlélés eszköze. Azokat a jobbító, nemesítő erőket kívánja feltárni, amelyek kitartást adhatnak a nehéz pillanatok elviselésére. Ezt teszi, amikor önvallomásba kezd (Ab ovo), vagy amikor a kortárs művészek hátrahagyott életműveit elemzi (Bezerédy Lujo, Bandi stb.), vagy ha éppen egy másik művészsorsot, Villont követi nyomon, s állítja példaképül. Tanulságot is kínál: pl. amikor elveszíti hitvesét, a „bút nehezen viseli", de akkor is, álmatlan éjszakáinak merengésekor a művészethez fordul: magyarra fordítja E. A. Poe A holló című halhatatlan versét. A kötet 1995- ben a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége kiadásában jelent meg először magyarul. A sajtó alá rendezést és szerkesztést én végeztem. Úgy vélem, nagyon hasznos lenne, ha a horvát olvasó is megismerné azt a humán világot, amelyet Gábor Zoltán épített fel. Érdemes életvitelt kínál fel, amely mindenkor a nemeset és szépet, ugyanakkor a drámait és katarzist is nyújtó művészetből táplálkozik. Éppen ezért feltétlenül javaslom Gábor Zoltán: Elmondom című kötetének horvát nyelvű kiadását. (Lábadi Károly néprajzkutató-szerkesztő) 129
