Zágorec-Csuka Judit: Gábor Zoltán festőművész portréja (Lendva, 2002)

Vélemények, recenziók Gábor Zoltán esszéiről és tanulmányairól

Az Elmondom című kötet horvát nyelvéi kiadásához Gábor Zoltán neve nem ismeretlen a hor­vátországi magyarság körében, hiszen sokol­dalú, nagy tudású művészről van szó. A szlové­niai Lendván 1922-ben született, festőművész tanulmányait a zágrábi iparművészeti iskolán kezdte, majd Budapesten folytatta. Magiszteri fokozatot a zágrábi Képzőművészeti Akadémi­án szerzett. Tudását nemcsak itthon, hanem kül­földön is gyarapította. Bejárta Franciaország nagy részét, megfordult Bécsben. Világjárása során számos művészeti technikát ismert meg és alkalmazott: előszeretettel dolgozott szénnel, ceruzával, tussal, pasztellel, akvarellel, a tech­nikák közül élt a sgraffitóval, a száraz freskó­val, az olajjal és különféle kombinált eljárások­kal. A látottakat, tapasztaltakat azonban nem­csak a festői ecset örökítette meg, hanem el­raktározódtak a számos díjjal, kitüntetéssel ju­talmazott művész elméjében is. A maradandó élmények arra ösztönözték, hogy tanult nyelve, a festészet mellett szavakba is öntse őket. így születtek útleírásai, cikkei, bírálatai, esszéi. Elmondom című karcolatai is ebbe a rend­be tartoznak. A szerző műfajul karcolatokat je­lölt meg. Ennél azonban gyakorlatilag többet nyújt az olvasónak, ugyanis esszéstílusban, sok­szor filozofikusan fogalmazza meg a gondolata­it, amelyek igazából nem szakadnak el a válasz­tott foglalkozásától, a festészettől. Leggyakrab­ban képzőművészeti témákat boncolgat nem öncélúan, hanem mindig a humánum, az embe­riség szemszögéből közelíti meg azokat. Igazá­ból a vívódásait öntötte szavakba, amelyek tu­lajdonképpen arra keresnek választ, hogy a mű­vészet miképpen hathat az ember életére, gon­dolkodására, lehet-e remény, a túlélés eszköze. Azokat a jobbító, nemesítő erőket kívánja feltárni, amelyek kitartást adhatnak a nehéz pil­lanatok elviselésére. Ezt teszi, amikor önvallo­másba kezd (Ab ovo), vagy amikor a kortárs művészek hátrahagyott életműveit elemzi (Be­­zerédy Lujo, Bandi stb.), vagy ha éppen egy má­sik művészsorsot, Villont követi nyomon, s állít­ja példaképül. Tanulságot is kínál: pl. amikor elveszíti hitvesét, a „bút nehezen viseli", de ak­kor is, álmatlan éjszakáinak merengésekor a művészethez fordul: magyarra fordítja E. A. Poe A holló című halhatatlan versét. A kötet 1995- ben a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége kiadásában jelent meg először ma­gyarul. A sajtó alá rendezést és szerkesztést én végeztem. Úgy vélem, nagyon hasznos lenne, ha a horvát olvasó is megismerné azt a humán vilá­got, amelyet Gábor Zoltán épített fel. Érdemes életvitelt kínál fel, amely mindenkor a nemeset és szépet, ugyanakkor a drámait és katarzist is nyújtó művészetből táplálkozik. Éppen ezért fel­tétlenül javaslom Gábor Zoltán: Elmondom című kötetének horvát nyelvű kiadását. (Lábadi Károly néprajzkutató-szerkesztő) 129

Next

/
Thumbnails
Contents