Zágorec-Csuka Judit: Gábor Zoltán festőművész portréja (Lendva, 2002)

Vélemények, recenziók Gábor Zoltán esszéiről és tanulmányairól

Vi 11 o n-é I et raj z is. Az „Anxietas" című esszé a képzőművészet századunk közkedvelt témájának, a szorongásnak az ábrázolási nehézségeire, buktatóira figyelmeztet.

A következő négy képzőművészeti esszének, kis gyöngyszemnek összefoglaló címe „A hazatérő", akár ciklusösszefoglaló címe is lehetne. Bennük egy-egy idehaza (Bezerédy, Schulteisz) s egy Londonban (Hangya) elhunyt, valamint egy „nagyon szomorú" (Strasser Dódy), Nagy-Britanniából hazalátogató kortárs festő portréját mintázza meg az író-piktor. Ezekben fogalmazza meg legtisztábban írói szándékát. Nevezetesen azt, hogy ne feledkezzünk meg művészeinkről akkor sem, ha ez nálunk már szokássá vált

az utóbbi időben. Eliottal vallja: Nem kell aggódnia annak a nemzetnek, amelynek költői vannak, s annak sem - teszi hozzá -, melynek szobrászai vannak, mert a szobrász a formák költője.

A befejező részben két kortárs horvát művészházaspár kiállításán szerzett tapasztalatairól ír, a Parentációban pedig Edgar Allan Poe: A holló című versének horvát utáni átköltését olvashatjuk.

Befejezésül hadd térjek ki néhány szó erejéig Gábor stílusára. A festő-író - néhány röpke év kivételével - Zágrábban él, távol a magyar nyelvű közegtől, ezért érezzük úgy, hogy egy kicsit a szokottnál is archaikusabb nyelven ír.

(Bence Lajos, recenzió)

128