Štampah, Miha: Hétköznapi hősök. Nyomot hagyni a világban (Lendva, 2019)

Az írókról

ToTnkCL Gergely vagyok, 18 éves. Másodszor vettem részt a Hétköznapi hősök c. projektben. Most azonban sokkal nagyobb munka várt rám, mint legutóbb, hiszen a saját nagypapámról kellett írnom, amiről eleinte azt gondoltam, egyszerű lesz, de végül nehezebbnek bizonyult. Néha ugyanis nem tudtam, milyen szemszögből közelítsem meg a témát. Amellett azonban, hogy nehezebb számomra, sokkal érdekesebb is lett, hiszen a saját családomról tudhattam meg dolgokat, amelyeket valószínűleg a projekt nélkül sosem tudtam volna meg. Ezért is olyan fontos ez, hiszen így sok történetet megörökíthettünk, amelyek az idő múlásával feledésbe merülhettek volna.

Sem Gergely Tomka, imam 18 let. V projektu Vsakdanji junaki sem sodeloval drugič. Tokrat sem imel veliko več dela kot v prejšnjem projektu, kajti moj sogovorec oziroma starejši občan, o komer sem pisal, je bil moj dedek. Sprva sem misli, da bo enostavno, vendar se je izkazalo, da bo pogovor z njim velik izziv, saj včasih nisem vedel, s katerega zornega kota se naj približam določeni tematiki. Vendar mi je prav zaradi težavnosti postalo vse bolj zanimivo. O preteklosti moje družine sem izvedel takšne stvari, ki jih brez tega projekta po vsej verjetnosti nikoli ne bi. Projekt je izrednega pomena, ker lahko preko njega ohranimo zgodbe, ki bi sčasoma šle v pozabo.

MoČnek Ottó vagyok, 18 éves. Ez már a második alkalom, hogy részt veszek ebben az érdekes projektben. Idén más és más (hétköznapi) Hőssel ismerkedtünk meg, és vetettük portréjukat papírra. Ezalatt rengeteget megtudtunk Lendváról, a környékünkről, a polgári és vidéki élet szépségeiről. A Hősök az interjúk során időutazásra vittek bennünket, a korkülönbség pedig még színesebbé tette ezt. Számomra igen kellemes, sőt fontosnak is tartom, hogy elbeszélgethetek egy idősebb polgárral, megoszthatom vele a gondolataimat, és kapcsolatot teremthetek. A generációk közötti kapcsolatra szükség van, hiszen mi, fiatalok, visszük majd tovább a világot az idősebbek tapasztalatával és tudásával. Büszkén mondhatom, hogy néhány Hőssel még ma, a való életben is találkozom, tartom a kapcsolatot. Remélem, a projekt fényt derít majd a környékünk sokszínűségére és értékére, valamint az embereket arra készteti, hogy csinálják azt, ami boldoggá teszi őket, hiszen nem kell hegyeket megmozgatni ahhoz, hogy valaki Hős legyen.

Sem Otto MoČnek. Star sem 18 let. Tője že drugič, da sodelujem v tem - lahko bi rekli - zelo zanimivem projektu. Letos sem spoznal različne vsakdanje junake. Zapisali smo njihove življenjske zgodbe. Preko teh zgodb smo izvedeli ogromno o Lendavi, o naši okolici, o lepotah meščanskega in podeželskega življenja. Junaki so nas popeljali na potovanje skozi čas, razlika v letih med njimi in nami pa je popestrila to potovanje. Zelo prijetno se mi je bilo pogovarjati s starejšimi, menim, da je pomembno, da se lahko pogovorim s starejšo osebo, s katero si izmenjam misli in ustvarim vez z njo. Ta vez med generacijami je potrebna, saj bomo mi mladi v prihodnosti oblikovali svet, gotovo tudi s pomočjo znanja in izkušenj starejših. Ponosen sem, da je ta vez z nekaterimi junaki še danes živa, z njimi se večkrat srečujem in ohranjam stik. Upam, da bo s pomočjo tega projekta razkrita barvitost našega območja in naših vrednot, da bo projekt spodbudil ljudi k temu, da počnejo to, kar jih veseli in osrečuje, saj ni potrebno premikati gora, da postane kdo junak.- 55 -