Štampah, Miha: Hétköznapi hősök. Nyomot hagyni a világban (Lendva, 2019)

Hagymás István

Később nagy nehezen felvették a Zentai Mentőszolgálathoz, ahol körülbelül öt évig dolgozott általános orvosként, de emellett időnként dolgozott falusi, városi környezetben is. Itt aztán volt minden: szülés, törés, fagyott ember, akasztás, darabolás... S pont ezért volt ideális egy kezdő orvosnak: megtapasztalhatott minél több különböző esetet. Általános orvosként lehetősége volt közelebb kerülni a vajdasági magyar emberekhez. Ezekben az években sok tapasztalatot szerzett, és rengeteg különböző esettel találkozott.

1986-ban költöztek a Muravidékre a feleségével és a két lányukkal, mert a felsége (aki szintén orvos) nem érezte már jól magát Zentán, mivel rosszak voltak az orvosi fizetések, egyik albérletből kellett költözniük a másikba. Istvánnak vagy volt munkája, vagy nem, valamint Miloševič is „elkezdett mozgolódni", különböző

atrocitások is előfordultak. Több, a Muravidékre költözött ismerősüktől hallották, hogy mennyivel jobb körülmények vannak ott, ezért 1986-ban úgy döntöttek, elköltöznek. István nem szeretett volna elköltözni a jó állása miatt. „Akkor mondtam, hogy nekem ez nem tetszik, mert hideg van, meg túl északiak, meg minden derékszögben van, meg furcsán beszélnek. .."A sok vita ellenére végül beadta a derekát. Közvetlenül a költözés után tört ki a nagy Milosevic-láz, megdöntötték a kormányt stb. Végül Cserföldre (Črenšovcira), egy háromszobás lakásba költöztek, ahol lent volt a rendelő. Nem sokkal azelőtt költözött a Muravidékre, amikor Szlovénia önállósodása miatt folytak a harcok. „Akkor kaptam meg a specializációmat, és Muraszombatba, a kórházba kellett járnom, ugyanis akkor kezdtem a szakosodást, és az első munkáim arról szóltak - mivel állandóan riadók voltak -, hogy hol levittük a betegeket a-42-