Štampah, Miha: Hétköznapi hősök. Nyomot hagyni a világban (Lendva, 2019)

Hagymás István

pincébe, hol felhoztuk őket." Tetszett neki, ahogyan Szlovénia vezetői kezelték ezt a szituációt, valamint ahogyan az emberek összefogtak egy közös célért. Ekkor érezte azt, hogy jól döntött az ideköltözés kapcsán, bár az első tíz évben erős honvágya volt.

A foglalkozása pszichiáter. Szereti a munkáját, s egyben a hobbija is. Viccesen azt mondja: „én a szabadidőmben bejárok dolgozni a rendelőbe." A mai napig szívesen foglalkozik fotózással és írással is. Számára összefüggés van e három dolog között, méghozzá az, hogy próbálja megfejteni, ami mögöttük van, vagyis a titkot. Az írások olvasásakor azt próbálja megfejteni, hogy mi van a sorok között. Amit ő első olvasatra megért, azt félreteszi. A képek estében az érdekli, mi rejlik mögöttük, és egy kicsit az énnek a kivetülése, egyfajta magamutogatás; a pácienseinél pedig a történetük. A titok érdekli. Mi van mögötte, mit lehet kezdeni vele, és ez sosem untatja. Megpróbálja vizualizálni a történeteket, hogy ezek milyen összefüggésben vannak a páciens életében történő dolgokkal és körülményekkel.

Egy kicsit az orvosi aktuálpolitikára is rátértünk, ahol szerinte nagyon egyszerűen meg lehetne szüntetni a hosszú várakozási időt, mégpedig több orvos, nővér, egészségügyi szakember foglalkoztatásával. Az orvosi szakmának már nincs akkora presztízse, mint volt - a végzettek közül már sokan tudják, melyik országban fognak elhelyezkedni, vagyis hova mennek tovább nyugatra. 25 éve ő és a kollegája látta/látja el a Muravidéket, ahol az ő szakterületén - a véleménye szerint - a lakosság számát figyelembe véve legalább öt szakemberre lenne szükség a megfelelő csapattal.

Szeret itt lenni, szereti az itteni ízes beszédet, de... „Mindennap szembesülök azzal, hogy a nyelv romlik, és haldoklik. ...és ezzel a nép is. Én pedig próbálok jópofát vágni ehhez. S ezt a legjobban abban látom, hogy tele van szlovén kifejezéssel a magyar nyelv, vagy amikor a magyar ember három magyar mondat után átvált szlovénra, ezeket nem bírálom, de elszomorít." S megrögzött kétnyelvűoktatás-ellenes, szerinte is, mint már oly sok más ember szerint a Muravidéken, ez a biztos asszimilációhoz vezet. De hisz még a csodákban, vagy legalábbis szeretne hinni bennük: „S ha hiszem, akkor talán látom is."

Az írásaival az a célja, hogy inspiráljon másokat, hogy kedvet kapjanak különböző művészek megismeréséhez, mint például Gálics István, Federico Fellini, József Attila, Shakespeare stb. „Az írás úgy született, hogy azok az olvasmányok, amelyeket olvastam, hatással voltak rám, hogy szükségszerűnek találtam leírni az élményeimet. Megfogtak a gondolatok, elragadtak, és elkezdtem róluk írni. Ezek a gondolatok érlelődtek bennem, van, hogy 10 évig is. Megírtam, és ki is adtam őket. Valójában ez egy értelmezés, ahogyan én látom a dolgokat. Fellini filmjeiről is több írást alkottam. A fő cél, hogy kedvet csináljak a többieknek, hogy olvassanak olyan alkotókról, mint Shakespeare vagy Csontváry stb." István nem regényeket vagy verseket ír, hiszen véleménye szerint az nem az ő stílusa, inkább mások munkáját szereti értelmezni. Úgy gondolja, hogy vannak olyan dolgok, amelyeknek lehet más olvasatuk is, és ő pont ezeket próbálja meg előtérbe hozni.

Eldöntötte, hogy elemzi Shakespeare összes művét. Ennek egy része már megjelent, és az elkövetkező tíz-húsz évben pedig szeretné még feldolgozni a fennmaradt részeket is. 2-3 évenként jelenne meg egy kötet 5-6 műnek az elemzésével. „Gyűlnek a cédulák, s ha megvan három kiló, akkor aztán jön az összegzés. Bele kell hullani egy más létállapotba, s ez a legnehezebb, mármint funkcionálni a mindennapokban, aztán átkattanni a shakespeare-i nyelvre és arra a szimbólumkészletre."

Nincsen mobiltelefonja, mivel nem szereti a használati utasításokat, valamint inkább a személyes kommunikáció híve, de ha valaki mégis el szeretné érni, akkor hívhatja otthon vagy a rendelőjében megtalálható vezetékes telefonon.

Azt üzeni a mai fiataloknak, hogy „higgyenek magukban; hallgassanak József Attilára, és a fiúk legyenek fiúk, a lányok pedig lányok; táncoljanak, szeressék egymást, valamint azt, hogy ne hagyják magukat; ne hagyják, hogy kizsigerelje őket a mókuskerék, hogy kiégjenek, kevesebbet telefonozzanak, internetezzenek, és többet beszélgessenek. Konzervatív vagyok, ezért is szeretem a közvetlen kapcsolatot, emellett romantikus személyiségnek tartom magam." Valami olyasféle fiatalokra gondolt Hagymás István, mint amilyenek ők voltak.

Lejegyezte: Tivadar Martina és Močnek Ottó-43-