Štampah, Miha: Hétköznapi hősök. Nyomot hagyni a világban (Lendva, 2019)

Tomka György

ményekkel. „Anyám csak néhány hónap múlva térhetett vissza, de amikor kereste a lányát, csak így válaszoltak neki: Ott fekszik. Kint a temetőben." György szerint anyja sosem vészelte túl a lánya elvesztését, és a történtek egész életében kísértették. A család szenvedéssorozata viszont ezzel sem ért véget, hiszen amikor hazatértek, a családi házat és a tulajdonukban lévő vasboltot kifosztva találták. Ráadásul a szülők évekig nem kaptak munkát, hiszen az új rendszer ellenségként tekintett rájuk. Ezt bizonyítja az is, hogy György édesapját a hrastoveci megtorlás után ráadásként két évre a maribori börtönbe zárták. A Tomka családnak a második világháborúban összesen kilenc halottja volt.

A háború után történtek hősünknek nemcsak a gyermekkorát, hanem a kamaszkorát is befolyásolták, hiszen a hátrányos megkülönböztetéstől félve nem a Muraszombati Gimnáziumban tanult tovább, hanem a szomszédos muraközi Varasdon, mint több magyar nemzetiségű évfolyamtársa. Viszont minden rosszban van valami jó, hiszen ott, a horvát oldalon ismerte meg élete szerelmét, akivel 1968-ban össze is házasodott, és a mai napig együtt élnek. Ottani diákéveire szívesen emlékszik vissza, hiszen ott, Varasdon, otthon érezhette magát. Ezt két tanárának köszönheti, akik mindig kiálltak az ő és a többi muravidéki diák jogaiért, és ha tényleg elkövettek valami diákcsínyt, mindig megpróbálták azt igazságos körülmények között rendezni. További életében nem érzett hátrányos megkülönböztetést. Kivéve egy nagyon durva esetet a Szlovén Köztársaság első szabad választásainak a kampányidőszakában, amelyeken ő is indult. Petesházán tartott beszédet, amikor egy horogkeresztet ragasztottak a homlokára.

A tanulmányait a Zágrábi Állatorvosi Egyetemen folytatta, utána pedig Muraszombatban dolgozott. „Dolgozó éveimre mindig szívesen emlékszem vissza. Az évek során az egész Muravidéket bejártam. A nyugdíjig a tájat úgy ismertem, mint a saját kisujjamat." Emellett pedig sok olyan emberrel kötött barátságot, akivel egyébként nem is találkozott volna.

Lendva történelmében a Tomka család is megérdemel egy fejezetet, hiszen a magyar kisebbség képviseletén kívül még egy fontos tevékenységet is folytattak. Ez pedig a vaskereskedés. Amit a Fő utca 24. szám alatt található vasbolt tett

lehetővé. Ma már sajnos nem üzemel, de a saját korában fontos szerepet töltött be Lendva gazdasági életében és annak fejlődésében, valamint érdekes színfoltja volt a város központjának. A Tomka-féle vaskereskedést 1945-ben zárták be.

Az üzlet története az 1840-es években kezdődött, amikor Tomka Mihály Lendvára költözött, miután Grazban befejezte a kereskedelmi iskolát, és megalapította a vaskereskedést 1849-ben. Fontos tény, hogy a területet, ahol megalapították a vasboltot, a család nem engedte át a községnek. A család a Felvidékről származik, és onnan költöztek szét a nagyvilágba. Ezért a világ minden részén találkozhatunk a Tomka névvel. Még Argentínában is van, aki ezt a nevet viseli.

Mihály kiválóan vezette az üzletet, hiszen rövid idő alatt egy kisebb vagyonra tett szert, ami a családnak jó életkörülményeket biztosított. Ekkor több földet és szőlőt is vásároltak, amiből mára csak a szőlő maradt a család tulajdonában, ugyanis a többit már eladták a nehezebb időkben. Idős korára Mihály szerette volna átadni az üzlet vezetését, de mivel két fia volt, nem tudta kiválasztani az örököst. „Dédapám nem tudott választani nagyapám és a testvére között. Ezért egy igazán különös módon döntött. Ezt mondta a két fiának: »Amelyikőtök előbb felkel és ideér, az kap tőlem egy ezüst koronát, amit beépítünk a bolt alapjába, és azon túl övé lesz a döntő szó.« Szóval az a fiú kapta meg a boltot, aki korábban ébredt fel másnap reggel." - A győztes Tomka György névre hallgatott, ahogy az unokája is, aki a mi hétköznapi hősünk.

Az üzlet általában az építkezések révén kereste a legtöbb pénzt, amihez vasbetont, különféle szögeket, csavarokat és zárakat árultak. Az üzletkötések általában Lendván, illetve Zala megyében folytak, de olykor Pestre is eljutott az áru, amit a jó vasúti összeköttetés tett lehetővé. Vonattal könnyen eljuthattak a fővárosba, és megejthették a fontosabb üzleteket. A mindennapi életben nem kellett különösebb problémákkal megküzdeni. „Az egyetlen problémát az üzleti konkurencia jelentette, amely a Tivadar és a Toplak család volt. De ezt inkább baráti rivalizálásnak nevezném, mivel a nap végén, amikor a boltok bezártak, hárman együtt mentek a Korona vendéglőbe szórakozni."-30-