Štampah, Miha: Hétköznapi hősök. Nyomot hagyni a világban (Lendva, 2019)

Tomka György

A vasbolt aranykorát az első világháború előtti években élte, amikor Lendva rohamosan fejlődött, és ezért sok árura volt szükség az építkezésekhez. A vas mellett cukorral és dohánnyal is kereskedtek, melyet a hazai Zala és a szomszédos Vas megyébe szállítottak. Az első világháború vége viszont hatalmas csapást jelentett Magyarországra, így közvetlenül az üzletre is, hiszen a háború utáni békediktátum Alsólendvát elcsatolta Magyarországtól. Ezzel a Tomka család elveszítette a vásárlók, a piac nagy részét. Ebből a kilátástalan helyzetből csak a második világháború kezdete előtt tudtak igazán talpra állni. A háború azonban végzetes volt az üzletre nézve, hiszen a háború után a boltot lefoglalták, és végleg bezárták. Ez a család számára súlyos következményekkel járt, hiszen a rendszer hoszszú évekig nem adott nekik munkát, mivel ez is a II. világháború utáni megtorlás része volt, és őket rendszerellenesnek tekintették. A vasboltot államosították, de a működtetői a csőd szélére juttatták, ekkor hívták vissza hősünk édesapját, hiszen tudták, hogy ő ért hozzá, és megmentheti a boltot. így is tett, onnan ment nyugdíjba.

György véleménye szerint a gyerekkorában történtek és a család hagyatéka nagyban befolyásolták és megerősítették az élete folyamán. Amikor arról kérdeztem, hogy miért is indult el a politikai pályán, egyértelmű választ kaptam: „Gabi miatt" - válaszolta, akinek elvesztését sosem felejtette el. Ezért nem is csoda, hogy a muravidéki magyarság érdekképviseletében mindenhol részt vett, ahol képviselhette a kisebbséget, és harcolhatott annak jogaiért. Több évig volt a Muravidéki Nemzeti Önkormányzati Közösség elnöke. Politikai pályájára főleg pozitívan emlékszik vissza: „...természetesen voltak keserűbb pillanatok is, de ez is az élet része." Legszívesebben a többi magyar kisebbség megismerésére és a Szent István-szobor megkoszorúzására emlékszik vissza, ahol az akkor aktuális magyar miniszterelnököt is megismerte. Szerinte ma a kisebbség számára minden anyagi forrás elégséges, és elégedett lehet mindenki az állam támogatásával. Ezért szerinte a megmaradás a mi kezünkben van. Elszomorítja, hogy a kisebbség létszáma egyre csökken. Szerinte a megmaradás kulcsa a magyar nyelv tanítása, a magyar öntudat erősítése lenne, főleg a családon belül, hiszen sok kétnyelvű családból származó gyerek nem tanulja meg a magyar nyelvet. „Az összetartás rendkívül fontos, hiszen egyetértés nélkül nehéz elérni bármit is."

„Nekem ez a vesszőparipám: Megmaradni, megmaradni! Tevékenységemre Magyarországon a legmagasabb körökben is felfigyeltek. Sólyom László, akkori köztársasági elnök is kitüntetett."

„Olyan volt a munkám, hogy egyik nap még Marosvásárhelyen voltam, másnap már Kassán, harmadnap Budapesten, negyedik nap pedig itthon dolgoztam" - mesélte. Méltó módon képviselte a muravidéki magyarságot, bárhol is kellett, itthon vagy a Kárpát-medencében.

Az interjút lejegyezte: Tomka Gergely-31 -