Štampah, Miha: Hétköznapi hősök. Nyomot hagyni a világban (Lendva, 2019)
Császár Ilonka
Császár Ilonka A hagyományok huncut Szupernagyija Ilonka 1936-ban született Kótban, egy háromgyerekes család legfiatalabb gyermekeként, Tomsics Ilona néven. Gyermekkorát ebben a közvetlenül a Mura mentén fekvő kis faluban élte. A falusi gyerekek sokat játszottak, teheneket őriztek. Ilona így emlékezik a játékokra: „A gyerekek akkoriban brinckáztak - a játékosoknak egy nagy, a szélein kihegyezett pálcát kellett a botjukkal eljuttatniuk a középen lévő nagy lyukba... Aztán búboztak: középen egy fa búb volt, gúlának is mondtuk, amit egy bottal kellett feldönteniük a körben álló játékosoknak." E mellett sokat énekeltek, és más népi játékokat játszottak. Akkoriban a családok önellátóak voltak, ami azt jelenti, hogy mindenki tartott otthon állatokat (tyúkokat, teheneket, disznókat), és földműveléssel is foglalkoztak. Ilonka Kapcán járt általános iskolába. Az általános iskolai évekre így emlékezett: „Amikor 1941-ben elkezdtem látogatni a szomszéd falu általános iskoláját, még nem sejtettem, hogy hamarosan egy hosszabb szünet következik, ugyanis akkoriban a második világháború elérte a vidékünket. Kőt mezein két bomba is landolt. Amikor vége lett a háborúnak, visszamentünk az iskolába, de ott új tanárok fogadtak, akik nem beszéltek magyarul, így a legtöbben semmit sem értettünk." A háború vége felé magyar katonák menekültek Kótba, akiket az ottani családok befogadtak. „A ház kapujára annyi pálcikát kellett kihelyezni, ahány katona szállt meg a házban." A katonák kb. két-három hét után indultak tovább. Az általános iskola elvégzése után, Ilonka Lendván folytatta a tanulmányait. A lendvai iskolába nap mint nap gyalog kellett eljutnia Kótból, ami nem kis távolság (kb. 7,5 km egy irányba), ezért rövid ideig egy idős lendvai nőnél lakott, ahol nem érezte otthon magát, nehezen tanult, és amikor Ilonka lebetegedett, nem folytatta a tanulmányait. Ezt a család anyagi helyzete is befolyásolta, ugyanis Ilonka családja nem tudta volna kifizetni a tandíjat. Ha mások lettek volna a körülmények, akkor Ilonka tanítónőként végzett volna. Akkoriban a fiatalok falusi mulatságokra, bálokba jártak, ahol énekeltek, táncoltak, ismerkedtek, Ilonka erről így emlékezett: „Volt, hogy mi, lányok összefogtunk, és biciklivel elmentünk a bálokba, falusi mulatságokra. Én nagyon szerettem énekelni és táncolni, ezért nekem az volt a legfontosabb, hogy jó táncpartnert találjak magamnak. A legtöbbször sikerült is."-17-
