Bellon Tibor (szerk.): Gyermekkorom faluja. Forgácsok Göncz János hetési képeiből, emlékeiből (Lendva, 2004)
A hídvégi csíkászok, halászok és vadászok
mas helynek volt gazdája is. Idegennek nem volt tanácsos más helyére tenni vetert, mert vagy ellopták, vagy másnap darabokra vágva találta. Szoktak is emiatt veszekedni és haragudni egymásra a halászok. Voltak közöttük olyanok is, akik még a legnagyobb téli hidegben is bementek néha a derékig érő vízbe, hogy kitehessék veterüket. A szenvedély, a sok megfázás nem ritkán korai halálnak lett okozója. A falusi halászok legnagyobb örömére úgy karácsony táján megjelentek a menyhalak. Ezek a harcsához hasonló kisebb halak voltak. Nagyon ízletes húsuk volt, azért fogott is mindenki annyit belőlük, amennyit bírt. Évről évre mindig megjelentek, itt rakták le az ikráikat. Nagy tömegben nevelkedett vizeinkben a szürke színű, apró hal, a vágics is. Megtisztítva, ropogósra sütve nagyon finom eledel volt. A halászat mellett az orvvadászatot sem vetették meg a falusiak. Volt is majd’ minden háznál vadászfegyver a pajtában vagy a padláson eldugva. Egy falusi ezermester, közeli rokonom házilag is készített puskát. Amikor a csendőrök megtalálták, nem akarták elhinni, hogy ő csinálta. Ha megtalálták és elvitték, még a büntetést meg sem fizette, máris csinálta a következőt. Életében jó néhányat készített, meglehet, hogy még most is van belőlük valahol eldugva, de ma már nem használja senki. Hosszú, téli estéken a pálinkafőzőben vagy a kártyázó helyeken mesélgették az öregek a történeteket, de még a sokszor meg nem történt kalandokat is. Szívesen hallgattuk a mesélőket, pedig majd’ minden alkalomkor kitaláltak valami hihetetlen új történetet, amit vagy elhittünk vagy nem. A mesélők egyike volt abban az időben Vörös Pali bácsi, aki még nagy ünnepeken is elment vadászni. Egyszer pünkösd vasárnapján a Feketeerdőn egyedül leselkedve észreveszi, hogy az egyik tölgyfa tövében, a gyökerek között egy csodaszép, fiatal női alak fekszik. Ügy tűnt, alszik a szép tündér. Pali bácsi kérdésére, hogy mit csinál, nem válaszolt. Sokszor mesélte, hogy életében nem látott hozzá hasonló szépséget. Mindig is szerette a szép asszonyokat, lányokat, fejében ezerféle gondolat forgott, és amíg azon tűnődött, mit tegyen, egy pillanatra levette a tekintetét róla. Vesztére tette, mert ahogy odanézett, ahol a szép tündér feküdt, már nem volt ott senki. A fa gyökereit nézegetve látja, hogy ez valami varázslat lehetett, mert oda most már be sem fért volna semmiféle női test. Keresi jobbra, balra, a fák és bokrok között, de nyoma veszett a szép tüneménynek. Remegő lábakkal futott hazáig, úgy megijedt. Azóta sem látta senki ünnepnapon az erdőn vadászni őkéimét. Hogy igaz volt a történet vagy a képzelet szüleménye, nem tudom, de akárhányszor elmesélte, soha nem tett hozzá, sem nem vett el belőle. Egy másik vadászkaland is a közeli erdőben történt. Egy holdvilágos estén lesben álltak a hídvégi orvvadászok. A vadra várakozók egyike volt János bácsi. Amikor valami vad a puskacső elé került, mindig fölemelte fegyverét, megcélozta, de nem sütötte el. Az eset többször is megismétlődött. A közelben tartózkodó egyik kolléga hazafelé menet, amikor kiértek az országútra, a Kebele-patak hídján meg is kérdezte: te, Jancsi, mondd, miért nem lőttél, hiszen annyi alkalom kínálkozott, mégsem használtad ki a lehetőséget. Erre lekapja válláról János a puskát, megcélozza a patak vizét, elsüti puskát kétszer egymás után. Na, most lőttem, az anyád erre meg arra, káromkociik mérgesen. Ezután már senki sem mert kérdezősködni. Szótlanul haladt a kis csapat a falu felé. Néha a csendőrökkel is meggyűlt a bajuk, de sohasem lehetett semmit rájuk bizonyítani. Ha üldözték őket a csendőrök, hazaérve mindig a szomszéd szalmakazlába vagy pajtájába rejtették a vadászfegyvert. így otthon nem találtak soha semmiféle terhelő bizonyítékot ellenük. Az egyik ilyen razzia alkalmával minden olyan embert kihallgattak, akiről feltételezhető volt, hogy valami köze van a vadászathoz. így kerültek a csendőrök egy Gyuri nevű legényhez, akit álmából ébresztettek fel. Amikor vallatni akarták, azt mondta Gyuri, várjanak, amíg felébred rendesen. Az ágy szélén ülve először meggondolta, mit is fog nekik hazudni, ezután mondta, no, most már kérdezhetnek, felébredtem. Az első kérdés az volt, igaz-e, hogy volt neki korábban egy puskája. Igen, volt, mondá Gyuri a
