Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán (szerk.): Hagyományőrző hímző szakkörök a Muravidéken - Hogy nem menjen feledésbe 2. (Lendva, 2012)
Hagyományőrző hímző szakkörök a szlovéniai magyarság körében
A következő fejezetben a szlovéniai magyarság körében működő hagyományőrző hímző szakkörökről szeretnénk rövid, áttekintő jellegű bemutatást nyújtani. A szakkörökről történő anyaggyűjtés 2011 tavaszán és nyarán zajlott. Ez egyrészt kérdőíves felmérés formájában történt, másrészt az akkor működő szakkörökmeglátogatásával és a szakmai vezetőkkel, a helyi csoportvezetőkkel és az ott megjelent tagokkal készített interjúkkal egészült ki. Ennek következtében a könyvben található rövid ismertetések túlnyomórészt a 2011 tavaszán és nyarán lévő állapotokat tükrözik. Ebben az időszakban a szlovéniai magyarság körében tizenhárom hímző szakkör működött, amelyek a lendvai székhelyű Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet támogatásában részesültek. A szakkörök, a szakmai vezetők és népi iparművészek bemutatását egy egységes szempontrendszer alapján végezték el a szerzők. Igyekeztek azokat a szempontokat előtérbe helyezni, amelyek rámutatnak, hogy mindannyian szerves és fontos részei a muravidéki hímző mozgalomnak. Ennek jegyében igyekeztek egységesíteni a bemutatások terjedelmi kereteit. Tették mindezt annak tudatában, hogy nem lehet egy már közel huszonöt éve folyamatosan működő, népi iparművészekkel büszkélkedő kézimunkaszakkör díjainak, kiállításainak és elismeréseinek számát összevetni egy a közelmúltban alakult csoportéval, mint ahogyan egy beteljesedés felé tartó népi iparművész életművét sem lehet párhuzamba állítani egy most induló pályatársáéval. A rövid bemutatásokat a szakköri tagoktól vett idézetek követik, amelyeket főként azokra a kérdésekre adtak, hogy miért szeretnek kézimunka szakkörbe járni és mit jelent az életükben a hímzés? A kiadványban a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és a szerzők tiszteletének jeleként helyet kapott két olyan szakkör is, amelyek közül a könyv írásának időszakában az egyik már nem működött, a másik pedig még csak szerveződött. Ezek közül az első a ma már nem működő Hármasmalmi Művelődési Egyesület hímző szakköre, amely egyike a legkorábban alakult hímző szakköröknek a szlovéniai magyarság körében. Fennállásának közel egy évtizede alatt színvonalas és igen jelentős értékmentő munkát végzett. A másik ilyen csoport a Domonkosfai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület hímző szakköre, amely 2011 őszén alakult. A Muravidéken működő hímző szakköröket és tevékenységüket, a mögöttük álló huszonöt éves múlt alapján nyugodtan nevezhetjük hímző szakköri mozgalomnak. Ezen mozgalom kibontakozásában nagy szerepe volt az 1970-es és 1980-as években a fénykorát élő magyarországi népi iparművészeti mozgalomnak, amelynek ifjúsági vonulatát Nomád nemzedék néven is szokás emlegetni.43 Az e talajból táplálkozó alkotókból lettek a szlovéniai magyarság hímző szakköreinek máig elkötelezett 43 E korszak törekvéseivel foglalkozik: KERÉKGYÁRTÓ István 1985. 37-40. és KRESZ Mária 1980. 34-40. 30
