Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán (szerk.): Hagyományőrző hímző szakkörök a Muravidéken - Hogy nem menjen feledésbe 2. (Lendva, 2012)
Hagyományőrző hímző szakkörök a szlovéniai magyarság körében
Hímzőkiállítás. szakmai vezetői. A népművészet iránti érdeklődés és a népi kultúra reneszánsza úgy látszik, nem ismer határokat. A Magyarországhoz képest egy kis késéssel ugyan, de a muravidéki magyarság körében is jelentkezett a népművészet újrafelfedezése iránti igény. A kisebbségi sorba került szlovéniai magyarság politikai és kulturális önszerveződése az 1970-es évek kezdeti törekvéseire alapozva, az 1980-as években kezdett kibontakozni. Ebben az időszakban sorra szerveződtek a kultúregyesületek, amelyek kezdték feleleveníteni a régi, paraszti hagyományokat. A népdalkörök és néptánccsoportok után igény mutatkozott a tárgyi népművészet feltámasztására is. Bažika Magda kérésére a csentei művelődési egyesület keretein belül 1988-ban alakult az első muravidéki hímző szakkör, ezt követte a pincei ugyancsak 1988-ban és a hármasmalmi 1989 januárjában. Az elmúlt közel 25 esztendőben pedig sorra alakultak a népdalkörök, néptánccsoportok, valamint kézműves és hímző szakkörök. A szakmai vezetésüket Zala és Vas megye tanárai, alkotói, népi iparművészei vállalták magukra, akiknek itteni működéséhez az 1994-ben alakult Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet mellett a már említett két megye közgyűlése nyújtott anyagi és erkölcsi támogatást. A muravidéki magyarság körében a hímzés, mint szabadidős tevékenység iránti érdeklődés szerencsésen találkozott a már említett dr. Kerecsényi Edit hetési hímzéskutatásaival és a zalai, illetve vasi népi iparművészek értékmentő 31
