Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán (szerk.): Hagyományőrző hímző szakkörök a Muravidéken - Hogy nem menjen feledésbe 2. (Lendva, 2012)
A Hetés és az Őrség népi textilkultúrája
szögletes forma lyuk egy ilyen átmeneti korszaknak az emléke, amíg megtapasztalják, hogy el lehet tekinteni a száltól."31 Katona Edit, a Néprajzi Múzeum textil és viselet gyűjteményének jelenlegi vezetője pedig így fogalmazta meg szakmai véleményét: „A Néprajzi Múzeum anyagát, annak idején Kereesényi Edit kérésére is átnéztük. Tényleg vannak olyan darabok, ahol feltehetőleg helyi jellegzetességként nem kerek, hanem szögletes lyukhímzést, fehér hímzést alkalmaztak. Én erről azt gondolom, hogy ugye itt a vászonszövésnek nagyon-nagy hagyománya volt. A vászon díszítésben pedig ugye elsősorban a szálhúzásos, szálcsavarásos technika volt az, amely legjobban megfelelt. Az itt szépen és gazdagon is alkalmazták. Ez látható a díszkendőkön is. Tehát a vászonanyagnak nagyon jól megfelelt ez a technika, vagyis a szőtteshím és a subrika. Talán ebből adódik az, hogy amikor bejöttek a könnyű, gyári anyagok, ezek a finom pamut és gyolcs anyagok, amelyek esetében már a szabadrajzú hímzésnek nyílt tere, ott ez a megoldás tovább megőrződött. Vagyis nem kerek, hanem kicsit szögletes lyukhímzés is előfordult, illetve ezt is használták. Én azt gondolom, hogy ez egy helyi specialitás. Rendkívül fontos hímzéstechnikai, hímzéstörténeti szempontból, mert a legtöbb vidéken ez a kapcsolódás nem követhető nyomon. Itt viszont pont ennél a szögletes és kerek lyuk alkalmazásánál csodálatosan látszik a kapcsolódás. A hímzés egy vászon szőttesből adódó technikából átmegy egy már ettől elszakadó szabadrajzú technikává. Tehát itt egy anyagváltás is van, és ebből adódik, hogy a technikai váltás is sokkal könnyebben megvalósítható. Sőt, hát a gyolcson sokkal nehezebb a szál szerinti hímzést alkalmazni, mert sokkal apróbb, sokkal finomabb. (...) Ilyen szempontból ez a vidék rendkívül gazdag textildíszítési technikák tekintetében. Én azt gondolom, van létjogosultsága mindkét megoldásnak és inkább értékelni kell azt, hogy ezt a történeti folyamatot a szögletes forma lyukhímzésnek köszönhetően nyomon lehet követni.”32 Az Őrség népi textilkultúráját illetően már sokkal nehezebb helyzetben van az a kutató, akitől arra vonatkozóan várnak útmutatást, vajon milyen hagyományokat kellene feleleveníteni az itt működő kézimunka szakköröknek. Először is tekintsük a szőtteseket! Az Őrségben elsősorban asszonyszőtte lenvásznat használtak. Ezt a vásznat széles körben alkalmazták a háztatásban és a ház körül egyaránt: lepedőnek, ponyvának, zsáknak, törülközőnek, szakajtóruhának és ebből készítették a ruháikat is. Az őrségi asszony-fajsz, vagyis a szövőszék lényegesen kisebb volt a takácsszövő31 Balogh Jánosné dr. Horváth Terézia 2011. szeptemberében tett látogatást a Lendvai Galéria és Múzeum textilgyűjteményében, ez alkalommal interjút adott a Muravidéki Magyar Rádió Tulipános láda című műsorának, az interjú 2011. november 15-én hangzott el. 32 Katona Edit 2011. szeptemberében tett látogatást a Lendvai Galéria és Múzeum textilgyűjteményében, ez alkalommal adott interjút a Muravidéki Magyar Rádió Tulipános láda című műsorának, az interjú 2011. szeptember 20-án hangzott el. 24
