Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar nemzetiségi könyvtárak stratégiája és menedzsmentje (Pilisvörösvár - Kapca, 2012) (Pilisvörösvár - Kapca, 2012)

2. Az Európai Unió a szlovéniai magyar nemzetiségi könyvtárügynek egy új út és lehetőség

2. Az Európai Unió a szlovéniai magyar nemzetiségi könyvtárügynek egy új... 15

ni, mind az oktatási intézmények könyvtáraiban, mind a közművelődési könyvtárakban. A rendszerváltás után eltelt közel húsz év Kárpát-medencei magyar könyvtárainak tipológiáját áttekintve elmondhatjuk, hogy a Muravidéken, ahol a magyar nemzetiség él, nem jöttek létre új könyvtártípusok, szakkönyvtárak a tudományos irodalom gyűjtésére, muzeális könyvtárak, civil szervezetek könyvtárai, hungarológiai, illetve magyar intézeti könyvtárak. Bár a Muravidéken is vannak magyar önkormányzatok, irodalmi és tudományos társaságok, és Mariborban működik az egyetemen a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, amelynek van egy 5000 kötetes magyar könyvállománya, mint gyűjtemény, amely feldolgozatlan, és nincsen bekapcsolva az egyetemes digitális könyvtári rendszerekbe. Szóval a nemzetiségi könyvtáralapítás terén lemaradtunk a többi, lehet, hogy még szegényebb régiókban élő magyar nemzetiség könyvtárügye mögött. Maradt a régi struktúra, amelybe úgymond a könyvtárosok rakják bele a magyar dokumentumokat. Van egy alapgyűjteményük, amelynek nincsen igazán magyar arculata, el van rejtve a kétnyelvű könyvtárügy kellékei közt. Alapproblémaként húzódik immár negyven éve az is, amióta kétnyelvű könyvtári rendszeren belül működik a magyar nemzetiségi könyvtárügy, hogy a magyar könyvtári ellátás központja nem a kisebbségi kulturális központként funkcionáló Lendva, hanem Muraszombat. Állandó vita van a dokumentum-beszerzés volumenjének mértékéről, kevés a hely a régi könyvtárépületben Lendván a raktározásra stb. Mindezek mellett akkor is mintaértékű a szlovén integrált könyvtári rendszer, a COBBIS, ahonnét a könyvtárosoknak csak a leírást kell átvenniük, s kiegészíteni a helyi állományadatokkal a szlovén dokumentumok feldolgozását illetően, míg a magyar dokumentumok esetében sokszoros munka a feldolgozás, hasonló segítség reménye nélkül, mert nem kapcsolódnak magyar integrált könyvtári rendszerekhez. Elvétve némely dokumentumuk bekerül a Magyar Elektronikus Könyvtárba, de ez sem rendszeres tervezés eredményeként. Az úgynevezett „palackba zárt szellem kiszabadulásának hallatlan energiája” nem hozott új megoldásokat. Ez az élő gyakorlat, nézzük meg ezt is. A muravidéki magyarság java része éppen a kistelepüléseken él a szlovén-magyar határsávban, közel 30 vegyesen lakott kistelepülésen. A települési kétnyelvű könyvtárakban sem történik semmi különös, sőt a média sem tudósít arról, hogy aktív kulturális életet szerveznének bennük. Jobban kellene őket menedzselni, vagy valami új formát kitalálni a működésükhöz, mert könyvállományuk azért van. Mi a pozitívum a nemzetiségi könyvtárügyben? Erre is lenne válaszom, Kálóczy Katalin (2004) Láncszemek. A határon túli magyar könyvtárügy magyarországi perspektívából című tanulmányában kiemelte már a múlt század 90-es éveiben: „Szlovéniában a kisebbségi könyvtári ellátásnak törvényi háttere van. Muraszombatban és Lendván sem egzisztenciális bizonytalansággal, sem szakmai fogyatékossággal nem küszködnek az intézmények.” Viszont úgy Lendván, mint Muraszombatban egy-egy hungarológus könyvtáros dolgozik ezen a területen, és ez a létszám a múlt század 70-es éveitől változatlan. Sem a nemzetiség, sem a könyvtári szakemberek nem tudtak több magyar könyvtárost kiharcolni a szakmának, akik építhetnék a magyar könyvtárügyet, a digitális kapcsolatrendszert és a partneri viszonyokat, illetve alapprofiljukat tekintve a magyar dokumentumokkal foglalkoznának. Ha megnézzük az oktatás és a sajtó káderpolitikáját, hozzájuk képest a nemzetiségi könyvtárosok szá