Zágorec-Csuka Judit: A szlovéniai magyar nemzetiségi könyvtárak stratégiája és menedzsmentje (Pilisvörösvár - Kapca, 2012) (Pilisvörösvár - Kapca, 2012)
2. Az Európai Unió a szlovéniai magyar nemzetiségi könyvtárügynek egy új út és lehetőség
16 A szlovéniai magyar nemzetiségi könyvtárak stratégiája és menedzsmentje ma szégyenletesen kevés, a nemzetiségi könyvtárügyet mostohamódon kezelik. De mivel nincsen új program, új stratégia, ezen a téren a káderpolitika is maradt a régi. Pedig a kisebbségi létben kulcsfontosságú, elhivatott, képzett személyiségekre lenne szükség! Erejük záloga lenne a rendszeres működés, a szervezettség, hogy az esetlegesség helyét vegye át a kiszámíthatóság, a mozgalmi jelleget pedig a professzionalizmus. Egyéni tapasztalatomat beleszőve a helyzetképbe, tíz éve vagyok könyvtáros a lendvai kétnyelvű általános iskola könyvtárában. Számos gondolat felmerült bennem a könyvtárüggyel kapcsolatosan, amelyről még mindig nem lehet beszélni. A nemzetiségi könyvtárügy terminológiája is kétes, tehát hogy Szlovéniában van-e nemzetiségi könyvtárügy, vagy csak kétnyelvű könyvtárügy létezik. A szakirodalom még mindig a kétnyelvű mellett dönt, és nem írnak arról, hogy lenne magyar nemzetiségű könyvtárügyünk, lennének nemzetiségi könyvtárosaink, hungarológusaink, kivéve a magyarországi terminológiát. Mintha a nemzetiségi könyvtárügyet Szlovéniában félhivatalosan kezelnék a szakterminológia terén. Voltaképpen nem történtek felmérések sem módszertanilag, sem olvasásszociológiailag, hogy mit olvas a magyar nemzetiség Szlovéniában. A kétnyelvű könyvtárügy ugyanazon a vágányon halad tovább, mint a kétnyelvű oktatás, sőt kevésbé foglalkoznak vele. Míg a kétnyelvű oktatást akár meg is ünnepelik, a kétnyelvű könyvtárügynek még ünnepei sincsenek. A választ a felmerülő problémákra pedig nem a szigorú tudományos logika mentén kell megadnunk, hanem az élő gyakorlat alapján. Bár ez a kép lehet tarka, de mégis hiteles lenne a magyar nemzetiségi könyvtár definíciója: „A magyar nemzetiségi könyvtár az, amely magyar olvasókat szándékozik ellátni a lehetőségekhez mérten magyar dokumentumokkal.” (Kálóczy Katalin, 2004) S ezt ne elrejtve, másodrangúan, esetleg perifériára szomlva tegye, hanem felemelt fővel, mert a magyar könyvtárügynek a Muravidéken, Szlovéniában a 12. századtól a Bánffy-dinasztia főúri várában létrehozott könyvgyűjteménytől napjainkig kimagasló könyvtártörténete és kulturális öröksége van. Horizontálisan és vertikálisan is beilleszthető az egyetemes magyar, de a szlovén kultúrába is. Viszont mindezt ne tegyük felemás módon, profil nélkül, hanem értékteremtőén és értékközpontúan. A nemzetiségek ellátása nem elkülönülten kezelendő, hanem integráció (magyar-szlovén, szlovén-magyar) keretében kell megoldani, viszont a teljes esélyegyenlőség megteremtése csak vágyálom. A nemzetiségek könyvtári ellátásának a célja, hogy a kistelepülések nemzetiségi könyvtári ellátásának is a könyvtári stratégiában elfoglalt helyet kell találni, vagyis stratégiát kell írni a profiljukra. A nemzetiségi könyvtárakban is minél gyorsabban elérhetőek legyenek a nemzetiségi dokumentumok, ezért tovább kell fejleszteni a tartalomszolgáltatást és a webes megjelenést. Mivel a szlovén Kulturális Minisztériumtól csak kevés támogatás érkezik erre a célra, igen fontos lenne a különböző magyarországi pályázati lehetőségek kihasználása is.
